Mintha az idő maga öltene testet és arculatot, kiben-kiben különbözőt, és toligálná ezeket a maszkjait keresztül a téren, a térben, míg vége nem szakad egy-egy ilyen keresztültoloncolásnak. Ambivalenciám eszerint nem is belőlem, pláne nem a személyiségemből adódik, hanem belőle vagyok én – és mint nem-én is. Csapongok a centrifugális és a centripetális pörgések között... – Marno Jánossal készült nagyvizit-interjúnk második részét olvashatják.