„Ha a fordító érti Joyce lényegét, a végtelen szójátékosságot, a nyelvi brillírozást, a jelentések egymásra épülését, egymásból következését, kezelni tudja az asszociációk logikai rendjét vagy rendetlenségét, rendesen ismeri a célnyelvet és hajlandó beállni Joyce mögé játszani, akkor képes élvezhető szöveget produkálni a Finnegansből (is).”