A Sas-hegy vakfolt maradt sokáig, kivéve a nyolcvanas éveket, amikor a Moszkva térről falkákban csaptunk le különböző városrészekre, estünk be ismeretlen címekre. Sötét, neonfény lóbálta utcákon mentünk, részegek voltunk, valaki mindig vezetett, mutatta, kereste az utat. - Jánossy Lajos 2flekken.

Harminc év után, tegnap bezárt a Jupát – a Wichmann. A kóstolódó és érdeklődő ifjúságnak immáron ismét egy hellyel kevesebbet tudunk megmutatni, amely nélkül nem lennék azok, akik vagyunk. - Jánossy Lajos 2flekken.

Forgatom a néhai önmagamnak formát adó szövetet, az idő foglalatát, egy test bábalakját, a foglalatot, amely valaha körbeölelt, melegített. Anyám aztán megszólal: ebben a pelerinben vitt a nagyapád a mandulaműtétre. - Jánossy Lajos 2flekken.

Hogy a társadalmi egyenlőség eszméjének jegyében ismét megnyílt az ismert horizont; az alkotókkal és az alkotásokkal szemben elvárásokkal fenyegetőző, feladatokat kitűző, megfellebbezhetetlen ítéleteket hozó önkéntesek falanxai szerveződnek. – Jánossy Lajos 2flekken.

A népművészet azon kiválóságai közé tartozott, akiknek tágas és szerteágazó műveltségi alapokon nyugvó, vakmerő ötleteit, tűpontos megfigyeléseit, csípős megjegyzéseit magába szívta a környezete. – Jánossy Lajos 2flekken.

És lám és igen, a múlt hét szerdáján az Erzsébet híd pesti hídfőjénél megannyi lelkes ünneplő gyűlt össze, szorult az utcára, mert a Három holló szélesre tárta ajtóit. –  Jánossy Lajos 2flekken.

Volt, hogy többet láttam, mint az anyámat, többet, mint az aktuális csajomat. Tekintetét sosem feledem, benne aggodalom sűrűsödött, neheztelés komorlott. Máskor lemondás szikrázott. Derű fénylett. Mikor, hogy. - Jánossy Lajos 2flekken.

Ezúttal az indiszkréció határain kívül maradhatok, messziről látszik: a lány verseskötetet olvas. Szemben vele megürül egy hely, résen vagyok, a borítót egy sanda pillantással azonosítom: Závada Péter verseit olvassa a lány. – Jánossy Lajos 2flekken.

A küszöbön szakállas, negyvenes férfi termett, hevesen belém karolt, hantírozva, operai elánnal invitált üzletébe, dallamos cséphadaróként, megállás és levegővétel nélkül beszélt. - Jánossy Lajos 2flekken.

A Ferencvárosi Torna Clubtól elvették a nevét, csináltak belőle Édoszt, majd Kinizsit, a zászlóját is elvették, piros-fehérre cserélték a zöld-fehéret. A csapat a kiesés szélére sodródott, de mindig telt házas meccsek előtt vesztettek, minden alkalom politikai tüntetés volt. – Jánossy Lajos 2flekken.

Felhajtott pulóvergallérja volt, deres halánték, szálanként befésült, zselézett frizura, tévészereplős, talkshow-keretes szemüveg. Határozott, de elegáns parfümfelhő lebegett körülötte. Molesztáltak, ezt a szót használta. - Jánossy Lajos 2flekken.

Egy tömbben ábrázolni embert és alkotót, azt a törékeny univerzumot, repedésmintázatot, amelynek egy nézőpontból történő megragadására immáron nincs esély. - Jánossy Lajos 2flekken.

Vannak vendég-pincérek, és kibic-pincérek. Szentimentálisak és cinikusak. Tokásak és cingárak. Vannak emlékezetesen feledékenyek és említésre sem méltók. Vannak főorvos pincérek; diagnoszta-pincérek. Hiú pincérek; mindent magukra vevők. Flegma pincérek, oda-se-neki pincérek. - Jánossy Lajos 2flekken.

Azt vettem észre legott, hogy a barátommal beszélgetek. Lándzsaszúrásaimat nem viszonozta, hátrébb se lépett. A pillantásánál és a hanglejtésénél azóta sem ismerek enyhítőbbet. – Németh Gábort születésnapján Jánossy Lajos köszönti.

A karzaton újra meghatódom, van, akit kísérnek az emelvényhez, van, aki nehezen lép, de önállóan. Hajlott háttal, vagy délcegen, fürgén vagy komótosan ballagnak az orvosok utolsó diplomájukért. Egy néhai országot látok elvonulni a szemem előtt. - Jánossy Lajos 2flekken.