Szilasi László: Szentek hárfája, Magvető Kiadó, 2010
A Szentek hárfája (Cithara Sanctorum) eredetileg egy 1636-ban Lőcsén kiadott (cseh-)szlovák nyelvű énekeskönyv címe, amely „a szlovák evangélikusság számára egészen századunkig a legfontosabb énekeskönyv” - Ficsor Benedek kritikája Szilasi László könyvéről.
Szilasi László lapszemléje
...van-e, létezik-e most bárhol olyan mai magyar próza, amely poétikáját legelsősorban ne a mondatra, a mondat poétikájára építené rá, miként, immár 150 éve, egy hódoltságnyi idővel ezelőtt, a nagy Flaubert?
Szilasi László lapszemléje
Nagy olvasatok kellenek. Széles áradású, dús interpretációk erős szerzők nagy szövegeiről. Vékony, pimasz kis könyvek. Vaskos, brutális monográfiák. Nincs kifogás, nem kell az alibi-játék. Elég volt a tréfából. Megértést akarunk, pőre megértést, a megértés akarását.
Szilasi László lapszemléje
az én legkedvesebb unokahúgom, ha vers közelébe jut, megfogja azt, és úgy tartja a fénybe, forgatja, nézegeti, mint egy színes diát; vagy, akár egy kaptárra, tengeri kagylóra, rátapasztja a fülét, s hallgatja hosszan, hogyan zúg; vagy szabadon enged benne egy egeret, és figyeli, hogyan jut ki a labirintusból az a kicsi, okos állat; vagy beléje lép ő maga, s megpróbálja a kicsi kezével kitapogatni a sötétben a villanykapcsolót; vagy villámgyors vízisíjével keresztülhasít a felszínén, s kiinteget a partra a szerző nevének…
Szilasi László lapszemléje
A februári Alföldben ezúttal talán Grecsó Krisztián regényrészlete a húzóanyag, meg a szerzővel készült beszélgetés: „Nevetségesnek találom a bohém, fél-alkoholista író alakját, aki elszólásokkal jelzi, hogy olvasott ugyan, de az ideológiáktól, elméletektől, interpretációs stratégiáktól szűz, és a kritikusokat elvetélt íróknak tartja. Engem igenis befolyásolt a szerkesztők és a kritika véleménye.” Arany szavak, nem ártott már őket végre kimondani.
Szilasi László lapszemléje
Mint tudjuk, a február a hónapok novembere. A január ennél csak annyival rosszabb (még ha most globális felmelegedési pszeudo-tavasz van is), hogy előtte december volt - ami azért mégiscsak egy jó hónap, szerintem. Meg annyival, hogy utána a február következik.
Szilasi László lapszemléje
Arról pedig, hogy milyen a novella ebben a neki nem kedvező jelenkori világállapotban, ha zárt, koncentrált és mégis bukfencezik meg kacsázik, ezúttal, azt hiszem, Abelardo Castillo mondja a legtöbbet. A királynő a Max Langéban. Remekmű. Szőnyi Ferenc fordította le, a novemberi Holmiban van. Szerezzenek belőle egy példányt, és adják oda valakinek, akit tényleg nagyon szeretnek.
Szilasi László lapszemléje
Valamelyik mellékutca kanyonja, töksötét van benne, néhány ember, meg egy régi Wartburg hátulról, több nem is látszik, és az egészet kettőbe hasítja a betörő égbolt elnagyolt V betűje. Baloldalt fönt benne zászlók, lyukasak, nem lyukasak, kicsit jobbra meg szúnyog, járőröző helikopter. Látod, ezt eddig nem tudtad...
Szilasi László lapszemléje
…azonnal rávetettem magam az enyéimre, egyetlen hatalmas ugrással földre vittem mindhármukat, saját testemmel borítottam be életfontosságú szerveiket, bár itt-ott azért kilógott ez-az, s közben, teli torokból és folyamatosan azt üvöltöttem, hogy teljesfedezés.
Szilasi László lapszemléje
…bizonyos vagyok, hogy a történelmi eseményekről szóló, nyilvánvalóan és hangsúlyozottan megkérdőjelezhető (mondjuk: önéletrajzi) szövegek semmi máshoz nem fogható erővel tétetnek fel velünk akár olyan típusú – megválaszolhatatlan – kérdéseket is, amelyeket az ismeretelmélet vagy a történettudomány réges-rég diszkreditált már, és teljes joggal, ám attól még fontosak…
Szilasi László lapszemléje
A magyar folyóiratkultúrát (az egyik utolsót Európában) arra tartjuk, hogy módszeresen, újra meg újra megkérdőjelezze és aláássa mindazt, ami azt akarja elhitetni, hogy a kortárs magyar irodalom elrendezhető egyetlen, egységes hierarchiában: a (persze: egymással is versengő) kiadói diskurzusokat.
Szilasi László lapszemléje
Lefejelni… a szívet. Lehet, hogy ez már éppen eléggé rossz. És mi minden jöhet még ezután.
Szilasi László lapszemléje
Van aztán (bár mostanában nem igazán) az a műfaj, hogy kritika. Tök érdekes: valaki elmondja benne, hogy szerinte a szóban forgó könyv jó-e vagy rossz, alaposan meg is indokolja, aztán te meg eldöntöd, és jól meg is indoklod, hogy jó-e vagy rossz, amit írt, és így tovább – épül és nő az irodalmi kultúra.
Szilasi László lapszemléje
…volt néhány hozzáférhető Mansfield-mondat és Kner-könyv, néhány esztétikai test, magasabb forma, amelyek megnehezítették, egész egyszerűen kínossá tették a gyors, elnagyolt, kontár munkát. Ezek a testek, ezek a formák ma is léteznek. Csak nem hatnak át semmit.
Szilasi László lapszemléje
Ott van a kép is. Majd, ha lesz rá időd, nézegesd egy kicsit. Tedd ki a falra, vagy ideiglenesen legyen ez a wallpaper-ed. Tényleg sír.
