sbpaul: „Elvadult tájon gázolok”

Elvadult, dús keblű táj,
Mondd, mit vársz még tőlem?
Itt vagyok, hol számomra
Nagy űr tátong és magányom
Rabja vagyok; itt mert ki
E tájon keresztül vágtat,
Mint tűnt idők lovagjai,
„hová lett hős Nagy Károlyunk?”
Látni kényszerül az égig nyúló
Gizgazok sűrűjét, melyet még
Csikó korában se látott még a
KÖLTŐ.

Elvadult, dús keblű táj,
Vágyaimat fogadd magadba,
S tárulj ki felém, várom a te
Válaszodat. Reményeim megmaradnak,
Még ha te úgy döntesz, hogy nem fogadsz
Be; ki eljön vidékedre csak
Ámul, s bámul reád,
Mint valami égi csodára, mézre…
Mindenkinek „gyönyörűszépnek”,
Valónak látszol, míg belülről egy
Rothadó almát, lelket látok
BENNED.

2006. május
Megjegyzés: Interpretálás: Ignotus, Ady Endre, Villon
Montázs-vers, szabadvers