hirdetés

Legfrissebb alkotás

Tamás.ugikam, 2015. február 25.
Letagadja a létet a pusztulásnyi idő. Belekarol a bús múlt, így jobban fáj a jelen. Itt ragadtunk,...
Tamás.ugikam, 2015. február 25.

Ködben

Fejlődni két irányba lehet: oda-vissza húz az emlékezet. Leül a tóparton, elfelejt pihenni. Piheg a...
hirdetés
Tamás.ugikam, 2014. május 04.

Időtlen

Áramlatok források kulisszák önmaguk mámorát ha megisszák megfürdenek odvas érveikben Alámossák partjukat...
Tamás.ugikam, 2014. május 04.

Hozzák és viszik

Erkölcsi magaslatok beszakadtak, szerencsejáték lett a lét, erélytelen emberek bűnügyi regényeket...
Tamás.ugikam, 2014. május 04.

Jelentésvesztés

Nekünk belső szabadságunk tántorog, párbeszédünk a világgal hasztalan dől. Tökéletes csönd segít naponta...
Tamás.ugikam, 2014. május 04.

Itt ragadtunk

Letagadja a létet a pusztulásnyi idő. Belekarol a bús múlt, így jobban fáj a jelen. Itt ragadtunk,...
Tamás.ugikam, 2014. április 26.

Élvezem

Nincsenek főszereplőim és mellékfigurák. Beúszom csoportokba hullámokon át, élvezem az emberség hullámtaraját.
Tamás.ugikam, 2014. április 26.

Állatkert ősszel

Diót kopácsol a harkály, akácfa odva a tartály. Mókus mogyorót lakmároz. Birsághoz szökken, hintáz ott. Ahogy...
Tamás.ugikam, 2014. április 26.

Apám

Apám volt. Vonaglott tömör fájdalom. Hurcolta belül az ezerjelű kínt, érezte a nyár neki nem derűt int. Vele...
Tamás.ugikam, 2014. április 16.

Elvisz

vért köp a hajnal, alighanem szél lesz. véreden keresztül gázol a szegénység, bugyraiban lapátol a kérges...
hirdetés