: 2006.10.06.: Nemzeti Gyásznap - az Aradi vértanúk napja - a bizalmi szavazás napja.

Átirat Arany János: "A Walesi bárdok" c. balladájából:

Ferenc király, s Viktor király
Tapos saját honján
Hadd látom, úgymond mennyit bír
A magyar Alkotmány.

Van-e ott törvény és gazdaság?
Gyáraiban dolgos kéz?
Használt-e a porhintés:
Vagy mindez még kevés?

S a tér, a Kossuth s Blaha tér,
Ha oly durva e rajt
Mint a barom... nem akarom!
Csak a vérem hajt?

Tessék! valóban országod
Legszebb városa Pest:
Utat, metrót, boldogulást,
Itt dolgos népet lelsz.

S a magyar, a bűnhődött
Oly boldog rajta, Sire!
Tagjai mind eltűrve, mint
Megannyi puszta sír.

Ferenc király, s Viktor király
Tapos saját honján
Körötte kuss amerre ment,
Rozoga Alkotmány.

Országház a ház neve,
Hol ma délután várt;
Országgyűlés a nép ura
Hallgatja a királyt.

Vadat, hazugat, s mi rossz falat,
Gyomornak ingere,
Sürgő csoport, a frakció
Hogy hallgatni tereh;

S mind, amiket e népsziget
Jót vagy rosszat tehet;
S mind, ami szó recsegve szól
Mélyen benn népemen.

Ti tagok, ti tagok! hát mindentek
Tör mellettem lándzsát?
Ti tagok, ti tagok!... Ti érdekek!
Éljen Köztársaság!

Vadat, hazugat, s mi rossz falat,
Gyomornak már túl sok,
Azt látjuk mi: háború van
S talán nem is túlzok.

Ti tagok, ti tagok! saját zombik
Éljek, én a király!
Buta nép értse érveim -
Elő egy pesti srác!

Egyfelé néz a sok vigéc,
a hatalmuk örök;
Arcukon mint a lételem,
Terjedt el a közöny.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Dávid megől fehér galamb,
Boros emelkedik.

Itt van király, ki tetteidet
Ítéli, mond az agg;
S terem hallgat, katarzissal
Amint Gyurcsányba csap.

"Terem hallgat, katarzissal...:
Ország posványba száll,
Utcára száll a népi had:
Te tetted ezt, király!

Tagadva ősi tetteink,
Eldugva, mint vagyon,
Hogy félve ébred aki él:
Felelős vagy nagyon!"

Elmúlt már! el! Agg legény -
Hatalmam töretlen -
Ha! más ének kell nekünk;
S belép egy független

"Ah! lágyan kélt a 90
Magyar népek felé;
Hitetlenek és hitesek
Panasza nyög belé.

Ne ronts mindent, kis ország
Ne pusztítsd magadat!..."
S int az idő. S elérte még...
Ne felejtsd szavadat!

De támadva régi-újra
Előáll sokadik;
Száján a dal magára vall,
Ezen érve hallik:

"Múlt választásban a kerék -
No halld meg most Viktor
Csak ellenzékben létezhetsz
Nem lehetsz már piktor.

"Jobbságod" sír az utcán még -
Te szítod ezt Orbán:
Visszaüthet rád haragod,
Nincs ez nagyon korán?"

Meglátjuk mi! - S ukázt adnak
Királyok rettentőt:
Megosztani az országot,
S vele a teremtőt?

Szolgáik szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Magyarországon így esett
A bizalmi csoda. -

S Ferenc király, s Viktor király
Kihasználja honját;
Köröttük ég a mi pofánk;
Ez magyar Alkotmány.

Többszáz, bizony a nép közül
Emésztve önmagát:
Hogy egyse birja mondani
Hogy: éljen egy király. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
Szép Pest utcáin ez?
Megbosszulom vélt sérelmem,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend: az utcán rend,
Rontás nem hallatszik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Orcsány nem alhatik."

Ha, ha! kell önigazolás!
Harsogjon éljenzés:
Gyurbánban nem éled fel:
Tán nem lesz vérengzés?

De túl rajtuk, túl érdeken,
Feledve szavaikt:
Már elvitatni nem lehet
Magyarok jogait

(2006. október 6.)