: 2007 - harmadik rész

 Csak állt, mint akit fejbe vertek, annyira szürreálisnak hatott az egész.
Egy pusztuló ország Európa közepén, szétszakítási törekvések, zűrzavar.
- És szerinted egymás mellé lehet ültetni a négy oldal résztvevőit? Hiszen az egész a miatt kezdődött, mert soha semmiben nem voltak képesek megegyezni, mindig fontosabb volt a csoportérdek, mint az ország boldogulása.
- Menni fog, akik ezt a széthúzást elindították nagyon népszerűtlenek, ha valahol felbukkan egy-egy számíthat rá, hogy az elkeseredett emberek meglincselik. Többnyire külföldre menekültek, úgy néz ki, hogy a Nemzetőrségre egyre többen tekintenek úgy, mint a megoldás kulcsára. Még kis idő és leszünk annyian, hogy ki tudjuk hirdetni a statáriumot, azaz a Nemzetőrségen kívül mindenkinek le kell tennie a fegyvert, akik nem teszik meg, azok helyben a falhoz lesznek állítva. Ha megszűnnek a harcok, ha megtörténik a lefegyverzés, akkor a csoportok vezetői elkezdhetik megtárgyalni a jövőt. Addigra helyre kell állítani a TV adásokat, hogy a tárgyalások nyilvánosak lehessenek.
Az atrocitásokért, rombolásért, gyilkosságokért pedig mindenkinek felelnie kell, bármelyik oldalhoz tartozott is.
- Talán új törvényeket kell hozni, ami szerint a politikusok hatásköre nem volna ennyire kizárólagos, hogy ez történhessen egy országgal.
- Mi inkább az emberi emlékezetre építünk, 30-40 évig itt senki sem fog akarni széthúzást, harcokat, hiszen szinte minden családban vannak halottak, elpusztult otthonok. Azt is tudja mindenki, hogy ezt az egészet drágán meg kell fizetnie a lakosságnak.
- De hát NATO tagok vagyunk, nem lehetne behívni csapatokat rendfenntartásra?
- Tudod behívtak ide már mindenkit, egyesek a románokat kérték fel, el is indultak, de szerencsére a NATO vezetőségnek volt annyi esze, hogy leállítsa. Még nagyobb káosz lett volna belőle, ez magyar belügy. A nagykövetségeket is evakuálták.
A NATO-nak egyébként is volt problémája rendesen, meg kellett szervezni a haditechnika kimenekítését. A Grippenek, MIG-ek Lengyelországba repültek, a harckocsik jó részét Szlovákiába menekítették.
- A mobiltelefon rendszer egyáltalán nem üzemel?
- Többnyire nem, de katonai állomások vannak, nekünk is működik ilyen. Csak mi használjuk- mutatott egy hátizsák méretű szerkezetre. Tudom, hogy mire gondolsz, mi a feleséged száma?
A másik oldal hosszan hallgatott, azután valaki felvette.
- Ingrid?
- Igen Péter, te hol vagy?
- Te hol vagy? Én Magyarországon.
- Én pedig már itthon Leidenben, tegnap az utolsó holland konvojjal sikerült kijutni, téged ...
Hirtelen valaki kikapta a telefont Péter kezéből és berántották az út túloldalán lévő árokba, mindenki eltűnt az útról. Zúgás hallatszott és négy harckocsi tűnt fel kis Árpád-sávos zászlókkal, az első félrelökte a keresztbe fordított kamiont, és gyors tempóban húztak tovább.
A nemzetőrök feltápászkodtak, az egyik telefonált valahová.
- Megúsztuk, ezek szinte mindennap demonstrálnak erre, de ez lesz az utolsó kirándulásuk. Négy kilométerrel lejjebb páncéltörő ágyúk lettek beásva. A kijárási tilalom tankokra is vonatkozik.
- Hát köszi a segítséget, azt hiszem visszafordulok, hiszen amiért jöttem már nem aktuális.
- Esetleg beállhatnál közénk, az ország józanabb felének mindenkire szüksége van.
- Nem, egyrészt nem vagyok még teljesen egészséges, másrészt nem akarok többé ebben az országban élni. Legyen, 30-40 évig csend lesz. És a gyerekeim majd mire számítsanak?
- Ahogy gondolod, azt javaslom Esztergom felé menj, erre több helyen lőnek a közlekedőkre, ott már van kompjárat a Szlovák oldalra.
- És a híd?
- La van szakadva középen, nekivezettek egy dinamittal megrakott uszályt a harcok alatt, hogy a ne lehessen Szlovákia felé menekülni. A város nagyon megsérült, szinte tiszta rom. Többször cserélt gazdát. A Kovács Gézáékkal menj, ők felmennek Esztergomig a páncélkocsikkal, náluk elférsz. Az autódat úgysem tudnád átvinni.
- Nem az enyém, útközben találtam.
- Hát minden jót, jó utat, Isten veled.
- Minden jót nektek is. És Magyarországnak.
Négy órán keresztül zötykölődtek a páncélosban, Esztergomra nem ismert rá, mindenütt romok, ideiglenes temetők és keresztek. És nemzetőr zászlók. A Duna parton tényleg üzemelt egy kis komp, többnyire szlovákok jártak át üzletelni, élelmiszert cseréltek aranyra, értékekre.
A felszállás előtt a nemzetőrök mindenkit ellenőriztek, két embert félre állítottak, a többiek mehettek.
Megkönnyebbülve szállt ki a másik oldalon, elindult a vasútállomás felé sűrűn visszanézve, a Bazilika romjai még sokáig kísérték.