hirdetés

maridecember: A bűn

 

A nő először csak sírt, majd ordítozott, végül, amikor belenézett a tükörbe, enyhe hányingere támadt. A kérdést, amelyet feltett többször is magának, most megismételte hangosan. Válaszoljon csak, ha tud, gondolta.
- Hé! Ide figyelj, Te Faszkalap! Csúnya vagyok? Nem elég vörös a hajam, vagy lóg a táska a szemem alatt? – kiabált, miközben a szomszéd szoba ajtaját leste.
- Részeg vagy már megint!
- Na és? Ha részeg vagyok?- csattant a hangja újra.
- Büdös vagy! Gusztustalan! –jött a válasz rögtön.
Nézegette magát tovább a tükörben, látta arcát felpüffedve, vörös táskás szemeit, és tudta, hogy ezt gyűlöli a férfi. El fogja hagyni, ugrott be hirtelen a félelmetes gondolat, miközben meghúzta a pálinkás üveget. Ezzel eddig nem számolt. Csak ivott, immár három éve egyfolytában. Akkor, három évvel ezelőtt tudta meg, hogy nem lehet gyermeke soha. SOHA, mormolta magában nyomatékkal a betűket, egymás után, betonfalat formálva. Betonfalat, maga, és az élet közé. Kinézett előre, és azt a falat látta. Nem bírta elviselni. Néha eszébe jutott az a pillanat is, amikor tizenhét évesen döntött, hogy a kis élet, amelyik utat akart találni magának, nem kell, és az éjszaka, amikor félig berúgva a parkban beleült a fiú ölébe. Ivott-ivott, hogy ne lásson, ne gondolkozzon. Mikor azt mondták, hogy gyenge, nem ember, akkor még többet ivott, hogy ne is halljon, mert az érzékszervei működése közben minden mérgezte, ami az agyáig, szívéig eljutott.
- Holnaptól nem iszom, nem iszom, nem iszom, nem iszom…-, kántálta, és lassan lecsúszott a fürdőszoba kövezetére. Hányt és bepisilt, közben ivott. Eltelt egy kis idő, és érezte, a székletét is kiengedte. Nem tudta mit jelent, csak azt, hogy büdös. Érezhette a férfi is a szagot, mert átjött a szobából, és belerúgott.
- Hülye, büdös kurva. Nem embernek való! – mondta, és rácsapta a fürdőszoba ajtaját.
Félig kábultan kezdett énekelni:
- Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok! Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok – dúdolt, közben egy zsilett pengével próbálta nyiszálni a csuklóját. Ugyan félig ájult volt, de összeszedte minden erejét a művelethez.
- Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok. Lepke vagyok a hó alatt, fagyott lepke vagyok – dúdolta egyre halkabban.
Másnap reggel úgy találtak rá, hányás, ürülék, és vér között büdösen, teljesen kihűlve.

hirdetés