asamoy: A degradált világ

Fekete vakolatnak dőlt a lány, villamos kanyarodott mellette. Kissé fentebb húzta szoknyáját. Harisnya nem volt rajta, enyhén kilátszott már a bugyija is, enyhén sárgás is volt, talán Tenna Lady nélkül kezdte a napot. Egy autó megállt, egy szakállas ember kiszólt! Heee, mennyi? A lány nem is válaszolt beszállt, becsapta a piros kocsi ajtaját, elővette egy piros rúzst, lehajtotta a kocsi napellenzőjét, s a tükörben rázkódó száját kikente. A szakállas férfi bekapcsolta a rádiót, hogy ne kelljen beszélgetniük. Úgy sem volna miről, akkor meg minek? Szolgaság, eltaposott közösségi beszéd, beszélgetés ez a fajta kapcsolat eltűnt, mert mindenkit lealacsonyítunk, magunkhoz mérünk, de mihez is lehetne mérni, nincs más. Az Isten halott! A nagy eszmék is azok. És amúgy sincs szükség ilyesmire,
    jól megtanultuk már! motyogta a férfi. A lány rá nézett egy pillanatra.
    Mi van? kérdezte. De a férfi csak meredten bámulta az előttük haladó új Astra farát.
Mai téma, a tegnap az előtti a holnapi és azutáni Bush és Szaddam.
Itt a VV3 rádió politikai elemző, hiteles, közéleti magazinja, ami önökért, önöktől, önökhöz, mitőlünk, mialatt, mivelhogy, a miértekért szól.
Szőrcsomó az egérlyukban. Johni az erős és bátor, most aztán kapsz egy rakás pénzt, de jaj, véletlenül Faludzsában valaki eltalálta a füledet csak kár, hogy oldalról, mindkettőt egyszerre. De sebaj, a szőrcsomó kiszabadult a lyukból! Hála Johninak. És látjátok, kedves testvéreim, önámítás, cirkusz, zajcsapás, bohócszín, és európai pökhendiségünk lealázza Amerikát, mert hát Johni Bugyai, odakint ejts. Budzsái mégiscsak negyedében magyar. A nagyanyja román volt, a nagyapja magyarosodott német, akik északra költöztek, de ráfáztak, mert elcsatolták őket, úgyhogy csehszlovákok lettek mindketten, de Kassán éltek, ami akkor még szín magyar város volt, úgyhogy magyarul beszélgettek, s imádkoztak a hazáért, leborultak Rákóczi sírja előtt, s hetente egyszer a vasárnapi ima után elénekelték a Himnuszt. Csak Ötvenhét körül szöktek el Csehszlovákiából, s mentek Floridába, Évikével, aki Johni anyja volt. És igen, Johni kaparta ki onnan azt az embert. És a fegyverarzenál? Maximum a büdös bogarak jelentettek veszélyt Amerikára, csak kár ,,hogy három méteren kívül semmit nem érezni a bűzükből. Azok meg arrébb vannak két földrésszel, három tengerrel, meg egy óceánnal, ha nyugat felé tartana s szél és vinné a bogarakat...akkor talán, de mi kedves barátaim, tiszteltek, bár tudjuk, hogy nyugatra fúj a szél, és ha még a bűzös bankákat fel is kapkodja, az óceánon túlra így sem juthatnak.
- Láttad a zsebét, teli volt vele. A szája is, szinte rohadt. Undor, undor. szólalt meg a lány. Kicsinálhatnák már az amcsik azt az egész rohadt népet...- A férfi nem válaszolt, csak bólintott egyet.

Bin Ladával jön, veszettül sportos a nyolckerből. Fölvágták a kipufogódobot, üvölt mint egy sárkány...de hol van itt Amerika. A kezünkben. Bin Ladával leparkolt a Nyugati mellet és elindult a Mekibe. Kért, kapott, leült, bontott, evett, kidob, kimegy...boldogság. Tudjuk, a részvétel a fontos. Otthon a winfos megint lefagyott. Micsoda nap. Ausztráliában kengurukat kergetnek a beduinok, Afrikában, meg a zergékkel basznak az antilopok én meg itt ülök ebben a büdös városban. Kutyaszarba lépek, felbukok egy hajléktalanban, kiborul az üveg a földön, hárman emlegetik anyut, közbe meg az osztrákoknál nincs parlagfű, meg a szemetüket is rendbe teszik, itt meg szarik mindenki mindenkire, és azok is amazokra és ezek ezekre. A nagyanyák a nagypapákra, a nővérek a kishúgokra és persze összezatyulva az egészet. Mindenki szarik, mindenkire. Fostos egy élet. Híg mint a vasárnapi tyúkhúsleves. Ha nem eszed, idegbeteg leszel, mert képes vagy hinni a közösségi létben, meg az ilyen elavult polgári dumákban. Fostos lesz az élet. Fostos, amikor fogat mosol, amikor a karimára ülsz, amikor ágyba bújsz a felségeddel, vagy a feleslegességeddel. Legyél inkább önmagad, egyedül, vegyed a sok ratyi, gagyit, hidd azt, hogy te vagy a hős, a szurkoló, a boltos, a maffiózó a jó, a rossz és már kész is a világ. Elveszett a paradicsom! Mondja Miltonka néni karon ragadva alcheimer kóros férjét. A bácsi a piacon. Tegnap tényleg elvesztette azt a paradicsomot. 1 kiló is meg volt, ha a kereskedő nem hazudott az igazság az, hogy a piacon az alcheimer kórosokat átbasszák , s a paradicsom elvesztését felesége Miltonka néni feldolgozhatatlan kínként kezeli, s azóta, csak úgy hajlandó férjével az utcán sétálni, ha belékarolhat és vezetheti. Pedig nem volt ilyen azóta, hogy az öreget visszahozták. Birkenauból. Merthogy az utolsó napokban elbújt két társával, csont soványan, elfagyott lábujjakkal a láger parancsnokának a szobájában, valahogy a deszkapadló alá, közé, ahol csupán tíz centis hely volt. Öt napig volt egy helyen, mozdulatlanul. A másik kettő meghalt, de ő életben maradt. Miltonka nénit, meg kétszer is elverték az ÁVO-sok, mert hiányosan adta le a jelentését a férjéről, meg a lépcsőházról, ahol ő lehetett a házmester. Az öreg szerint meg is dugták a Bőrzekések, s azért verték el mert ellenkezett, sohasem fogjuk már megtudni...és az öreg sem emlékszik az egészre. Szóval kézen fogva sétáltak, s egy hét után, az öreg rá is szokott erre. A séták közben becsukta a szemét és aludt. Aludt. Álmodott egy világot, ahol minden jó, nincs maffiózó, szurkoló, boltos, meg Miltonka néni. Ahol az embertől nem lopnak el egy kiló, vagy 90 dkg paradicsomot, nem lép kutyaszarba, nem bukik fel hajléktalanokban, és a várost ahol él úgy hívják Budapest. Magyarország fővárosa. Fővárosa. Budapest, ami legyőzi Prágát azokat a svejkistákat a turisztikai versenyben, még ha gulyással is kell lelocsolni az ide érkezőket és ostorral hajtani Bugacról a várba, szigorúan ügyelni arra, hogy csak felfelé nézzenek és kiírni mindent angolul jó magasra , mert egy kukkot sem tudnak megjegyezni ebből a szláv nyelvből. A mosolygó japánok is csak annyit mondanak Dobre Utro!Dobre Vecser, aztán hozzáteszik koszonom szepeny! Vizsont dobre latzsra!
És ha a paradicsomot tegnap hétszárért adták a piacon, ma kétszázért se kell...de nem ám.
A nagybátyámnál, nem voltam már két éve, pedig ötszáz méterrel arrébb lakik az 53-asban. Ha lefekszik este rágyújt és úgy alszik el. Mindig egy vizes lavórt tesz az ágy mellé, hogy oda pottyanjon a csikk, nehogy felgyulladjon a lakás és benne ő. Bár lehet, hogy már fel is gyulladt, lehet. Én meg itt csak...
Bin a Ladába ült, lassan kifogy a benzin. Néha feszeng amiatt, hogy ilyen hangos az autója, de Johni az unokatesó, biztosan így szeretné, ha élne, csak nem él, úgyhogy már lehet szorongani saját magától. Holnap eljön az Isten földi helytartójának kisöccse és találkozik a mi vezérünkkel. Megvitatják a nagyország és a kisország problémáit, azt a 42-es hadüzenetet, azt a sok bevándorolt magyart, meg persze az ujjlenyomatuk érvényesítésének eljárását, meg hogy adjunk ki minden adatot mindenkiről, térképet az egymásra szarás kölcsönhatásairól, irányairól, a lehetséges szőrcsomó meg, ladenista gonosz tengelyes támogató, szimpatizáns, pártista, iszlamista, brigadista hol létéről. Olyakor, olykor Bint is felkeresi a Nemzetbiztonsági Hivatal. Bár tudják, hogy csak a neve az ami druszává teszi azzal az afgánnal, de az amerikaiak, verik magukat a földhöz, hogy: hogy lehetnek ilyen hülyék a magyarok, hogy nem veszik észre azt a bizonyos nyilvánvalót. Kreténség, úgyhogy minden évben legalább kétszer reflektorok fogják körül Bint, a szemébe világítanak és kérdéseket tesznek fel. Mister Anderson, tudjuk, hogy önnek két élete van az egyiknek van jövője, a másiknak nincs! Bin meg csak néz, néha Janere gondol, meg arra a kis szobára a régiségbolt fölött, ahol szeretkeztek és kávét ittak, igazit, nem a párttól kapottat, meg eszébe jut Eurázsia és Óceánia, a háború és a Times. És önmaga, meg a falu, meg anyu és apu és a nagybácsi. Aztán fáradtan ébred reggel, a számítógépére dőlve és a winfos megint lefagyott, de mielőtt újrahúzná az egészet, megpróbál kimenteni néhány fájlt. Az emlékeit. De akárhányszor újra telepít, mindig egyre kevesebb és kevesebb marad abból amit úgy neveznek gyerekkor, meg játék és élet, meg szeretet.
Úgyhogy, mivel vasárnap van. Lesajnálja az egészet, otthagyja bekapcsolva a gépet, felkapja a piros Lada kulcsát, leszalad, beül, indít. Visít mint egy sárkány, iszonyú sportos, de nagyon ám... nagy gáz, fütyülő négy évszakos gumi. Pirosak, zöldek, néha sárgák, Trabantok, Astrák, Mercik, Hyundaiok, XPM 3241, MZX 4536, ADB 5623...fékcsikorgás, dudaszó, női vezetők, agresszív vezetők, pesti vezetők, vidéki vezetők, buszvezetők, bicikli vezetők, vakvezetők, vakok, süketek, némák, zebrák...A 6-os villamos kanyarodik el előtte. Felhajt a patkára, letekeri az anyósülés felőli ablakot. Kiszól:
Heee, mennyi?
A lány nem válaszol, csak beül a Ladába Bin mellé, a padkához szorítja a talpát és lehúzza róla a kutyaszart és becsapja az ajtót...