: A dolgok lényegéről – Gondolatok, sziporkák I.

Magasztos harag

A Mindenség jogara nem került
a pénz egyetlen hatalmasához sem,
csak a pénz hatalmasai hiszik, hogy
a pénz mindenhatóvá tette őket.

Hoppá!

A világvége akkor fog elkövetkezni, amikor már bárki közülünk istent játszhat.

A hitről

Hinni valamiben olyan, mintha eleve lemondanánk abbeli vágyunkról, hogy meggyőződhessünk a dolog vagy fogalom létezésének bizonyosságáról. A hit tehát – ahogy mondani szokás – a nem látott dolgok felőli bizonyosság.
De ha csak hiszi az ember, hogy tehetséges valamiben, ám nem tesz meg a kibontakozásért mindent, mi becsülettel megtehető, hogy tudván tudja, s látva lássák mások is: tehetsége tény-való és színigaz, akkor jobb, ha bele se kezd a dolog művelésébe...
A hit olyan emelkedett, különleges lelki állapot, amely ugyan ösztönzője lehet az emberiség eszmeileg magasztos vagy káros művészi, társadalmi, történelmi jelentőségű (és akár ember feletti nehézségek árán elért/elérhető) teljesítményeinek, de ha Kolumbusz nem lett volna meggyőződve arról, hogy nyugat felé hajózva egy idő után partot érhet, akkor talán sohasem mert volna belevágni élete legnagyobb kalandjába; annak magabiztos végbeviteléhez ugyanis a genovai hajós határtalan elszántsága és hite, valamint a spanyol királyi család bizalma és nagyvonalú támogatása együttvéve is édes-kevés lett volna. Neki ugyanis tudnia kellett, hogy a Föld
– mivelhogy gömbölyű – körülhajózható; és miután majd nyugat felé elindul, előbb-utóbb el kell, hogy jusson a mesés keletre – Kínába!
Hogy mégsem oda jutott – mert alábecsülte a Föld méretét és nem tudta, hogy Ázsia és Európa között létezik még egy hatalmas óceán és egy jókora kontinens is –, nos az már egy másik történet....