hirdetés

pergo: A fény nyomában

(Hír: Ismeteretlen tettes vagy tettesek e hónap 15-én ellopoták a fényt Pergofalváról. A rendőrség nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást.)
A reggel sem kezdődött másként, mint ahogy eddig szokott. Egyetlen apróságtól eltekintve. Sötét volt. Tom, ezt a korai időpontnak tudta be, a mobiltelefonja hajnali négy órát mutatott.
    Reggel hét körül valami kezdett gyanússá válni. Még mindig rettentően sötét volt. Talán a napfogyatkozás miatt. (Tegyük hozzá: Tom itt nem pontosan emlékszik az eseményekre; a napfogyatkozás két héttel ezelőtt történt. Talán a fokozott idegállapotnak tudható be a tévedése. A szerk.) Nyugodtan intézte dolgát. Jött-ment a lakásban. Rutinszerűen, csukott szemmel is ismerte a házát. Ezért sem bosszantotta különösebben a hirtelen jött világtalanság.
A hatóság kutakodik
A rendőrség tehetetlenül szemlélte az eseményeket. Pontosan 8 óra 23 perckor egy ijedt hang telefonált a körzeti megbízotthoz. Annyit tudott csak elmondani, valaki a falujából ellopta a fényt.
     Számoljon be részletesen a feltételezett elkövető személyleírásáról kezdte a hivatalos formaságokkal Tomfa Bot főtörzsőrmester.
     Nem láttam pontosan, tudja annyira sötét volt. Csak az árnyékára emlékszem mondta a harminc év körüli női hang. Talán szomszéd falubeli lehet. Így akart bosszút állni rajtunk. Nem szép dolog ám ilyet csinálni! A kis gyerekekre és az idősekre sem gondolt! Gazember!
    Meg nem erősített rendőrségi információnk szerint nem történt bűncselekmény. Külső nyomokat nem találtak a nyomozók. A magát megnevezni nem kívánó informátorunk szerint a bűnüldözők kezdetben gyanakodtak egy többszörösen büntetett elkövetőre, erről a feltevésükről azonban hamar lemondtak. Így maradt a találgatás. A faluban hamar híre ment, hogy az utca szélén, a Bolond Pista, vitte magával a fényt. Többen látni vélték, amikor lelopta az égről a napot, és a szekerén a széna alá rejtve vitte a dűlőbe. Itt először lombokkal takarta le, mivel ez nem vezetett eredményre, a föld alá ásta. A nyomozóhatóság később ezt az eljárást is megszüntette, mondván, nem történt meg a büncselekményre való felbújtás tényállása.
Pergofalváról
Két folyó találkozásánál terül el a település. Tavasszal a nagy esőzések és olvadások miatt gyakran víz alá kerültek az alacsonyabban fekvő házak. A hivatal megtiltotta ugyan, hogy oda épüljenek, ám a szegényebbek itt húzták fel portájukat.
    Jó termést adtak a fekete földek, esetenként ötven mázsa búzát is learattak hektáronként a kombájnosok. A mezőgadasági válság Tom faluját sem kerülhette el. Egyik napról a másikra megnőtt a munkanélküliség, amikor bezárt a Hárta Haladás Mezőgazdasági Szövetkezet. A földeket eladták, olcsó pénzért. Igaz, egy magyar-pénzmosó vegyesvállalat megvásárolta a céget, így tovább dolgozhattak a földművesek éhbérért. Ami még mindig jobb, mint a semmi, a túléléshez azonban kevés.
    Még a Hókusz stábja is kiérkezett. Hatalmas közvetítőkocsival, műholdas kapcsolattal és Anikóval. Pillanatok alatt híres lett Pergofalva, a térképről is lefelejtett település. Mint azt úsjágunk kiderítette, ez azért történhetett meg, mert a nyomdász éppen rettentően be volt rúgva és véletlenül kitörölte Magyarország földrajzából.
    Azonnal politikai találgatások kezdődtek meg. Pro és kontra hangzottak el vélemények. Az ellenzék korrupciót gyanított, a kormánypártok az elmúlt időszakot okolták a történtekért. Miközben elég lett volna egy telefon a nyomdába, hogy megkérdezzék, miért nem került fel a térképre Pergofalva.
    Pergofalvára a tévések még fejlámpát is hoztak magukkal, hogy lássanak is valamit.
     Jaj, milyen rendezetlen a hajam! Így nem állhatok a kamera elé! nyávogott Anikó. Aggodalma feleslegesnek bizonyult, mert igaz, volt lámpájuk, de az napelemről működött. Ami, mint tudjuk, sötétben hasztalan, így egyetlen televíziónéző sem láthatta Anikót.
    Tom közben már teljesen felébredt. Leült a számítógépe elé, és dolgozni kezdett. A leírt betűket nem látta, de gondolta, biztosan jót ír. Az írás olyan, mint a belső hallás, a számít a fontos és nem az akarat. Akarhatunk bármit, és mit se számít ha, nem sikerül mondogatta sokszor a szomszédjainak.
    
A utólagos feljegyzések szerint a falu lakossága semmit sem vett észre a váratlanul jött sötétségből. Jöttek-mentek az emberek, bevásároltak, intézték ügyeiket, dolgoztak a földeken. Esetleg a parasztok voltak szorultabb helyzetben, mert a sötétben nehezebb volt megkülönböztetni a gazt a sárgarépától. A földeken ennek ellenére tizen-tizenöten is szorgoskodtak. A nap már fenn lehetett az égbolt közepén, a tisztáson mégis csak hományosan vehettük ki az ebédre készülődő parasztok körvonalait. Bolti zacskós levest és előre csomagolt kolbászt ettek. Hiába, a modern technika az mezőgdazdaságből élőket sem kerülhette el.
    Riportunkat az élet írta, kitörött hegyű ceruzával. Ezért csak az emlékezetre hagyatkozhatunk. Az pedig csal. A múlt megszépül, a jelen nincs, a jövő láthatatlan. Furcsa egy világban élünk. Tom is tudta ezt nagyon jól. Naplót sosem írt. Talán pont ezért. A papír eléghet, a gondolat megmarad; csak az emberek fejében. És mint tudjuk, az emberek halandók. Még Nícse is halott.
    Visszatérve az eltűnt fényhez. Az eset után gyökeresen megváltozott a falu élete. Napokig az újságok címlapján szerepelt, a különböző forgatócsoportok egymást váltották. Híres lett Pergofalva. E szörnyű gaztettnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy egy egész ország megismerje Tom elvakult küzdelmét a világosságért.
Gyógyíthatatlan betegség
A tudomány akkori állása szerint a vakság gyógyíthatatlan betegségnek számított. Talán csak Messzeországban lehetett volna megműteni a szemét. Pénze nem volt, koldulni nem mert.
    Számára a világ örökké sötét marad.

hirdetés