daevid: A függönyök mögött

Bebíborozott színpad.
A függönyök mögötti világ.
A világon túli bent.
Milliók állják körbe magukat.
Középen valaki megszólal.
Szavának súlyára deszkák reccsenése
Beszakadt egek tátongása
Kiömlött tengerek meder-magánya,
Szétmorzsolt földek szakadás szitája
Hamuvá bomlott tüzek füst-könnyei.
A kitagadott anyag
mint lélegzet
hűl ki
és örvénylik össze.
Most minden mozdulatlan.
Nincs fent
Nincs lent,
Nincs középen.
Nincs anyag,
Semmi,
Csak Ő van.
Szavakat serceg a súlyos csöndbe.
És mint könyörgés,
a nincs úgy pulzál fel.
A dobbanások testeket ütnek közeibe.
A testek maguk köré gyűlnek.
Most, a világ
Csak
Buborék,
Harmatcsepp,
Homokszem,
Lángnyelv,
Tenyerükbe játszadozva ring.
A körbeállt megszólal.
A bíborfüggöny kacarászva hullámzik.