hirdetés

Mátyási Mátyás: A kislány magyarázza a róla készült fényképet



Nos, igen, mondható, hogy ezeknek a katonáknak itt velünk szemben, ahogy állnak, néznek és fényképeznek minket, tökéletesen igazuk van: tudniillik ami gyenge, az valóban kiirtható.
Azt is mondják, hogy ha kiirtható, ki is irtandó.
Amit eddig mondtam, az anyukámtól tudom, pár napja ő magyarázta, kik ők, milyenek, honnan jöttek, mit gondolnak, de ő már nincs. Pár nappal ezelőtt rakták a kétkerekű kordéra. Biztosan ismerik fényképekről, filmekből.
Ahogy itt ülök a fal tövében, s nézem a felnőtteket (nemcsak a katonák vannak itt), nem mondhatom, hogy az úgynevezett tragédia súlyát érezném.
Nem érzem például, hogy amit most Önök látnak a képen, az szörnyű. Sírás gombócait sem érzem a torkomban.
Aki velem van, az az öcsém, és éppen kezd éhen halni.
Azok, akik a körülöttünk álló fegyveres és fényképezőgépes egyenruhások mögött mennek el sietve, botrányosnak tartják testvérem viselkedését, legszívesebben ránk ripakodnának, ne lábatlankodjunk itt, hordjuk el az irhánkat, miközben persze tudják, hogy mi most nem vagyunk képesek innen elmenni, testvérem gyenge erőnléte okán.
Idegeskedésüket megértem. Testvérem éppen bizonyítékot szolgáltat ezeknek a katonáknak arra, hogy jól gondolják, amit gondolnak.

Mindenesetre elég meleg van, rövid ujjú ruhámban nem fázom.
Szép kisleányként mutatkozom ezen a fényképen, hajam kecses ívben hull alá jobb szemem mellett.

Ha műértő szemmel megnézik ezt a képet, amely minden valószínűség szerint az eredetinek egy tördelő- vagy képszerkesztői ollóval vágott változata valamely újság számára, akkor láthatják, hogy az enyészpont valahol jobb-hátul van a képen. Jómagam a falak összefutó párhuzamosait függélyesen metszem, testvérem pedig egészen pajkos módon mind a párhuzamos vonalak, mind pedig az én függélyes vonalam tudományosan szólva vizuális rendszerét megbontja a maga laza, fekvő elhelyezkedésével.
Érdemes megnézni még fehér inggombomat is, melynek közepe fekete.
Ma már – vagyis akkor, amikor Önök szavaimat remélhetőleg olvassák – ilyen vastag gombok különlegesség számba mennek.
Figyeljék alkaromat, amely elegáns ívben pihen kistestvérem nyakán. Bevallom őszintén, nem emlékszem, mit csinálok éppen: lehetséges, hogy fentebbi szavaimmal ellentétben nincs is meleg, és magamra akarom teríteni a kabátját, mely a testét fedi.
Ha még jobban megnézik a képet, a jobb felső sarkán láthatnak egy kör alakú vakolat díszt, mely a rideg falvonalakat oly sikeresen ellágyítja, semmiféle mondanivalója nincs, nem jelkép, számomra sem jelent semmit, csak éppen figyelemre méltó. Éppen úgy, mint az alatta elhelyezkedő, és a helyre jellemző szegénységet, mi több, elesettséget bizonyító vakolathiány.

Ha tehetik, ne lakjanak vakolathiányos vidékeken.
Az ilyen környéken előbb vagy utóbb mindig megjelennek erős és fényképező fegyveresek.
És hiába tény és való, hogy fentebb már ismertetett gondolataik, mint valami megfordított átkok, visszaszállnak rájuk, mindebben semmi vigasztaló nincsen.

hirdetés