hirdetés

: A Mindenség káprázata egy mondatban

 A Mindenség káprázata

Ha majd egyszer Te is állsz szikrázón tiszta,
rejtek-sötét éjszakában szabad ég alatt
¦ távol a fénnyel hivalgó, füstgomolyos várostól ¦,
és feltáruló lélekkel pillantasz a káprázatos mennyboltozatra fel
¦ csakhogy elvágyó képzeleted repítsen a Fenséges Végtelen térségein át,
s MERT ISMERNED KELL A Mindenható számolatlan, tünékeny-valóság csodáit ¦,
hát merülj el gondolatban a messze-mélyűr csillagvajúdó gázködjeiben,
s már látod is,
amiként idegen-másik világok titok-rejtelmes bolygó-gyermekei vonulnak el sorra
napjaik ellenfényében előtted;

s ha majd ekkor
¦ kaleidoszkópban kevert színekkel pompázó egyikükhöz
a felfedezés remény-remegésével közelítvén ¦
felsejlik majd benned is, hogy ott - nehéz metánfelhők alatt -
a zabolátlan őskáosz szabdalta felszínbe ékelt
forrva-bugyborékos tengeröblök mélyén
milliomnyi évtől fogva készül lappangón az Élet
¦ hogy majdan szétáradhasson rajt' ¦,
hát ne feledd, mily' sérülékeny szálak egymásba fonódásán is múlik mindez,
mert ha tovább hatolsz a gyémánttal szórt távol-tér fekete-bársony szövetén,
tovább a Hattyú-csillagkép legendás űr-szegletébe,
aholis az iszonytató Cygnus X-1 infernó tárja fel lenyűgöző rettenetét előtted,
akkor ott a tapasztalás felkorbácsolta érzetek eufóriájától eltelve tanúja leszel,
amiképp egy láthatatlan-fekete tömegbe görbedt csillagszörny-pöttöm
¦ midőn korszakokkal elébb
a saját bolygó-füzérén halódó civilizációt
szupernóva-végítélet módján semmisítette meg ¦
most egy gigászin tobzódó örvénylésben falja fel fénygömb-óriás társát közönyösen,
ám ez az önmagába zárult energia-malstrom - e felfoghatatlan stella incognita -
egyszer még szolgálhat tán szülőplanétájukat mindörökre elhagyó űrvándorokat,
mikoron ők azt
¦ egy lelkesítőn-fájdalmas Új Exodus állomásaként okosan, óvatosan megközelítvén ¦
ravaszul megcsapolják majd,
hogy azután az űr méhében megbúvó
Új Ígéretföldje-bolygó iránt kutatva vezessék tovább
tér-óceánt hasító hajóikat;

és ha amint Te is nem fáradva, nem pihenve
¦ a végső válaszhoz új meg új célt keresve ¦
rendre magad mögött hagyod majd a fényéveknek ezer meg ezreit,
s A Teremtő eme véghetetlen űrbe sajtolt kéznyomai közt
¦ a gondolat eme határ nem szabta sebességével tovasuhanva ¦
végre is már túljutsz a Tejútrendszer legkülső tartományain
¦ túl a ritkásan derengő galaktikus halo
különc rendbe ömlesztett gömbhalmazainak fénylabdáin is ¦,
hogy egy még távolibb cél: az M31 - Andromeda
testvér-galaxisának halovány köd-korongja felé vedd útadat,
s akkor egy pillanásnyit megtorpanva visszatekintesz a kar-spirálok szivárványszín, ölelő íveire
és az elmondhatatlantól gyönyörűség-félelem zokogásban kitörve
hirtelen a magány ragadja meg fémmarokkal szívedet
¦ MERT NEM TALÁLOD a messze hagyott Földanyát ¦,
Te is rádöbbensz majd:
A Mindenség egy mély sóhaj az Idô tükrén,
és Isten célja, hogy társra lelj benne!

hirdetés