hirdetés

soltesznagyeva: A műlencse fénytörése a szemedben

A műlencse fénytörése a szemedben


Néztem a szemed,mert a szem a lélek tükre,
így tartják a nálam okosabbak benne van minden.
Minden, ami egy embert, emberré tud tenni.
A fénye, a pupilla reflex, csapok, pálcikák.
A lassan terjedő hangulatvilágítás széttartó,
apró fénysugarai, érdekesen törnek a lencséden.
Először arra jutottam, nem is vagy emberi lény.
Pedig, nagyon is az vagy, csak szoknom kell a fényt.
A lélekvándorlásról, beszélsz, meg a reinkarnációról.
Meg, hogy túlszaporodunk és, ez befolyásolja
a lelkek minőségét, és ennyi emberre, hogy juthat új lélek.
Ahogy, többen s többen leszünk, törnek.
Roncsolódva vándorolnak majd, amikor meghalunk.
Igen, csakis így lehet, de így annyira kevés marad.
Ezért vagyunk gonoszak, és tragikusak?
Nem hagy nyugodni a gondolat, miképp te sem.
Nem hagyod abba a teáskanna tetejének piszkálását,
én tovább nézlek, és tudom nem szerencsés a halálról
beszélni, ilyen korán, de mégis odalyukadunk ki.
Minden ott ér véget, el jön az idő, mikor mind kihalunk.
Pár milliárd év, aztán minden újrakezdődik.
Már most elindult az “új” evolúció, csimpánz fajok,
akik megtanulták, hogy fegyverrel vadásszanak…
Igen, úgy 50 milliárd év, így számolunk.
Lelkek keringenek majd a semmiben, törött lelkek,
amiket ránk hagytak az elődeink.
A mi szilánkos lelkünk is ott lesz valahol.
Kóborolva a szélben, és egymást fogjuk keresni.
Aztán, felfedezik a tüzet, az agyagedényeket,
a teafüveket, mi pedig, ugyan úgy itt fogunk,
majd a teaház közepén ülni, és a halálról beszélgetünk.

2017.01.13.

hirdetés