hirdetés

Sastoll: A por felszáll, majd elül

"A költészetben unos-untalan hallani a következő történetet: egy férfi egy leányhoz van kötve, akit egyszer szeretett, vagy akit sosem szeretett igazán, mert éppen meglátott egy másik leányt, aki az ideális. Egy férfi elrontja az életét; az utca helyes volt, de a házat eltévesztette, mert éppen szemben, a második emeleten lakik az ideálja - nos erről talán úgy vélekednek, hogy ez a költészet méltó feladata. Egy szerelmes tévedett, szerelmét gyertya-fénynél látta, és azt hitte, sötét haja van, de lám, közelebbről szemügyre véve, a haj szőke - azonban a húga, ő az ideális. Erről vélekednek úgy, hogy ez a költészet feladata. Az én véleményem az, hogy az ilyen ember mindig egy Lábán, aki már az életben is nehezen elviselhető, de ha a költészetbe üti az orrát, haladéktalanul ki kellene fütyülni."
S. Kierkegaard

Cigi, kávé, hamutartó. Kierkegaard kötet kinyit, szellemi proletár rágyújt és olvasni kezd.
Az első tíz oldal után valami csípős viszketés ébredez álmatag orrom békés nyálkahártyájában. A huszonvalahanyadikra lapozva már határozottan az az érzésem, hogy fűrészporral szórták tele orrjárataimat. Levegő se ki, se be. A száj alsó ajka lefittyed.
Lefutott a genetikai életmentő program kezdő procedúrája.

Miután Isten megteremté az eget és a földet, hogyan is végezé be munkáját?
- "...megpihent és fellélegzett" - mondja a Biblia az Exodus\31\A szombati nyugalom c. részében.

A folyamatos levegőcserét az Úr beleplántálta az ő hasonmásaiba is. Ez az első, amit tudunk, s ez az utolsó, amit elfelejtünk.

Még öt oldal elmélyült olvasás, és a szem belelógatja lábát a könnybe. Légszomj. Az orr belül x-szeresére dagad a szövettanilag korrektül behatárolt külső méretéhez képest. A Möbius-szalag önkéntes megjelenése a szaglószervben. Jött perce csodáknak.
És eldördül az első tüsszentés. Majd a második és nyomban követi a harmadik is. A fej rázkódik, a benne lévő kocsonyás anyag nemkülönben.
A koncentráció már csak füstbe ment terv, a gondolat négyökrös szekéren száguld.
Tenyér az arc elé - óvjuk a könyvet, mert az a kultúra követe - és kétségbeesett, rejtőzködő rohanás pézséért. Felkentség helyett szétkentség, majd kitörülközés. Óvatos pillantás a mellkasra - kirobban vagy nem robban ki a nyolcadik utas?

Naív kísérlet az elmélyült olvasás folytatására. Még tíz hősies oldal. A torok sikeresen eléri a Kalahári-sivatag nedvesség szintjét. Intenzív terrorista támadás tüsszentő bombákkal.
Az agy a tapló fokozatra aspirál, az orr váladéktermelése röhögve hagyja el a zsebkendő csúcsrajáratott szökési sebességét. A látás folyamatosan mélytengeri felvételeket közvetít a valaha szép szedésű sorokról.

Kierkegaard becsuk, a kávé kihűlt cinizmussal hallgat, a kultúrgörény megfutamodik. Kb. a fentebbi idézetnél.

Estére béke, nyugalom, könnyed légáramlás az orrban.

Másnap.

Kávé, cigi, hamutartó. Kierkegaard kötet kinyit, szellemi proletár rágyújt és olvasni kezd.
Negyedóra múlva csúfos fetrengés a saját termelésű lében. Lében a tudat reszket.
Mi van ezzel a Kierkegaard-ral?

hirdetés