hirdetés

bluesman: A rosszkedv szelleme

Az éjjel a rémület óráinak nagybirtokosa, pedig mindig tudtam, és reméltem, hogy ez soha nem következik be. A hisztéria és az őrület úgy lepett meg, mint egy könnyű, fiatalkori féregnyúlvány-gyulladás, vagy mint egy őrlőfog gyökerének a gyulladása estéről reggelre. Az érzelmi életnek, más néven léleknek nevezett marhagyomor pedig úgy felpuffadt, mint a tehenek a lucernásban. De engem ki fog felszúrni?

Az előbb leesett a szekrény egyik ajtaja. Ez tulajdonképpen egy vicc, mégis az egész bensőm remeg a túlfeszített dühtől. Barna, füstös üvegajtó volt, és most a szemétkukában landolt, darabokban. Átkozott fém zsanérok, semmit sem érnek. Ezt is ki kell majd fizetnem, de pillanatnyilag nem tudom, hogy ma mit fogok enni. Gondolom, semmit, illetve Richard Brautigan gyermekkoráról szóló kisregényének mélyenszántó tapasztalatait. Egy darabig az is laktat, aztán meg keresek egy borotvapengét, bár állítólag rosszat tesz.

Álmomban repültem. Léggömb voltam, héliummal teli nyúlós, színtelen gumi, az elemek harcának áldozata, miközben üvöltöztem, hogy ez nem az én jelenetem, azonnal tegyen vissza valaki a színpadra, pedig nem volt körülöttem senki. Egyre kevesebben vannak körülöttem.

A szorongásos betegségek, azaz a nem testi megbetegedések céltartománya a személyiség, vagyis az egyén lelki életének sajátos összjellege. Az árnyak, azaz a fájdalom manifesztációi bármikor felbukkanhatnak az identitás sötét mélyéről, és igen nehéz elűzni őket. A társaság, a barátok, az őszinte emberi kapcsolatok igen sokat segítenek, a kíméletlen önanalízis szintén, csak meglehetősen nehéz művelni, mert megsokszorozza a fájdalmat.

Körülbelül tíz éve vonz a modern amerikai próza. Ginsberg és Ferlinghetti volt az első, akiket fölfedeztem, és utolsó levegőért kapkodó fuldokló gyanánt faltam megállás nélkül a soraikat. Azóta ismerem a hidegfolyóvizes lakások rettenetét, az intelligens pofájú cigarettázást a sarokban, a nősülés lehetetlen és imbecillis mivoltát a kibírhatatlanság szemszögéből. Ennek ellenére megnősülök majd, ha lesz kit, és lesz miért elvennem.

Kora délután vettem észre először a rosszkedv szellemét. Kontúrtalan és árnyék nélküli teste meghatározhatatlan állagú, és nagyjából egy vasalt tölgyfa ajtóra hasonlít. Ez a kép üldöz, hol mögöttem, hol mellettem áll meg, és az arcomba röhög. Ilyenkor szeretnék magamnak egy Fender Stratocaster-t, mély sötétkék színben, egy 80 W-os Hughes & Kettner márkájú erősítőt, egy Jim Dunlop fém slide-gyűrűt, és addig nyúznám a húrokat, amíg elmúlik gyomorszáj perisztaltikusan hullámzó görcse, a Nap elváltoztatja színét, és elmossa a már csak nyomokban levő vágyat bennem.

Továbbra is keresem a savakat.

hirdetés