hirdetés

Sastoll: A spanyolviasz

Béla bácsi úgy döntött, hogy ma kiszarja a spanyolviaszt.
Az eső is esik, a telken égig fog nőni a gaz, és az asszony is kárpálni fog, hogy míg itt rohad a szobában, ő bezzeg a piacról hazatérve szétázik, mint egy papírzsebkendő, ha beköszönt az influenza.
Béla bácsi svájci sapkában üldögélt a nyikorgó fotelban és nézte az ablakon lecsorgó vizet. A svájci peremén a daloló barna színt, alattomosan belepte valami gyanús szürke réteg. Béla bácsi ebben semmi gyanúsat nem talált, hacsak nem...
- Lássuk csak! - ütötte fel a Guinness rekordok könyvét.
- Sejtettem - dörzsölgette meg fürgén az orrát. Ahogy dörzsölgette, úgy lett egyre tündöklőbb a gondolat és a cél. Valami ócska lámpással trükközött egykor valaki így, hogy aztán váratlan csodákban részesüljön.
Ám a spanyolviasz rejtélyes csodájáról Aladdin semmit sem tudott, de Béla bácsi egyre többet!
Sejtése beigazolódott. Összecsapta a vastag könyvet: döntött. Visszatette a helyére és belezuttyant a fotelba. A fotelnak ehhez volt némi hozzáfűznivalója, de Béla bácsi ekkor már máshol járt. Az eső megállíthatatlanul csorgott az ablaküvegen.
Mindig is érzett valami megfoghatatlan, cinkos hallgatást a spanyolviasz körül. A rengeteg utalás arra, hogy hiába minden újabb kísérlet, mert már mások úgyis...meg hogy nehogy azt higgye valaki, hogy ő szarta. Hmmm...csakis ködösítések lehetnek, az igazság kíméletlen eltitkolása.
És úgy van! A rekordok könyvében egy árva szó sem esik a spanyolviaszról. Nincs semmiféle hivatalos bejegyzés. Semmi. De tényleg semmi. Tehát nincs senki emberfia, aki versenyre kelt volna valaha is ez ügyben. Na ugye! Se híre, se hamva annak a fránya viasznak.
Maga is megdöbbent, hogy emberek millióit voltak képesek huzamos időn keresztül így félrevezetni. De kik állhatnak e gigantikus gépezet mögött?
- Nem ez a lényeg! - csapott a karfára. A karfa szerény porfelhőt böffentett ki magából és tovább hallgatott. Az ablakon vízerek jelentek meg jelezvén, hogy mégsem erre a napra esik az özönvíz eljövetele.
Igen, ennek ma meg kell történnie. Megcsinálja. Semmi nem tarthatja vissza, mondhat akármit az asszony. Vagy bárki. Kiszarja, felmutatja és ezzel egycsapásra leleplezi a világraszóló ámítást és cselszövényt. Ha botrány lesz, hát botrány lesz. De bekerül a rekordok könyvébe, és örök mementóul hagyja a világra: a legnagyobb spanyolviaszt. Visszavonhatatlanul, kérem, visszavonhatatlanul.
Cigarettát sodort és hozzáfogott a végrehajtási terv hajszálpontos kiagyalásához. A negyedik slukk után behunyta szemeit, hogy az ablakon hevesen egymásba olvadó, dagira hízó cseppek buja játéka se zavarja a gondolodásban.

Rozika kabátjából a szűnni nem akaró csepegés a földszinttől - a második emeleti - Kelemenék ajtajáig tartó nyomot hagyott a lépcsőházban. A friss zeller- és répalevelek vidorul hajladoztak ki a lucskos szatyorból, a nehézkes léptek ütemére.

A cigaretta egy makacs fináncláb jóvoltából kialudt, és a hosszú pernye vadul rezonált Béla bácsi horkolására. Ez akár hertz-ben is mérhető. A hertz a frekvencia mértékegysége, mely azt határozza meg, hogy egy adott (rezgő tárgy, levegő...) hullám egy másodperc alatt hányszor található ugyanazon a hullámcsúcson. A mérési eredmények elég váltakozó, mondhatni kaotikus, görbét írtak volna le.

Rozika bevonszolta szivacs valóját az előszobába és egy "Édes Istenem" sóhajtással leeresztette a szatyrot a kövezetre.

A cigaretta végén küzdő nyurga pernye elveszítette a csatát, éktelen szürke folttá zúzva magát a perzsszőnyegen.Bukását az a légvonat okozta, amit Rozika látványos antréja keltett a szobában. Csípőre tett kézzel, alatta gonoszul terjeszkedő tócsával, nézte Bélát s közben érezte ahogy a vér a fejébe tolul. A Dopegit a spájzban szendergett, álmában mosolygott, mert a Walkürök lovaglását hallgatta.

- Bééééélaaaa! Mi ez a bűz?!

hirdetés