hirdetés

primula: A szárnyak hídja #7

„Mi a fasznak? Mi az apám retkes faszának üzleteltem én EZEKKEL!! Oroszok! Baszdmeg! A kurva tetves mocskos anyjukat!! Oroszok! A kurva oroszok!!!”
Kis Gerő csukladozva sír, orrán-száján folyik a nyállal és könnyel kevert takony, csorog az állán végig. A szemüvege félrecsúszva, alatta a szeme két besüppedt árok. Látszik rajta, hogy nem aludt semmit, a pillantása egy űzött vadé, a vörössel belövellt kötőhártyái szinte világítanak.
Kis Gerő elegáns irodája romokban hever, a nagy, utcára néző kirakatablakok bezúzva, az ajtó kifordult a sarkából, az íróasztala, a számítógép, a dizájnolt ülőgarnitúra, a méregdrága festmények a falon, még a szobanövények is tönkretéve, szétverve. Amerre nézek, tombol a pusztítás. Nincs semmi, ami épen maradt volna.
Kis Gerőhöz tegnap este beállított négy markos orosz úriember, és baseballütőkkel meg vascsövekkel módszeresen elpusztítottak mindent, ami a kezük ügyébe került. Először a földszinti irodát, aztán Kis Gerő hetes béemvéjét, majd amikor ezzel készen voltak, felmentek a lakásba, és azt is. Közben, mintegy mellesleg, pisztolyt tartottak Kis Gerő fejének, aztán előráncigálták a feleségét a hálószobából, ahová ijedtében bemenekült, levetkőztették, leültették egy székbe és szigetelőszalaggal jó szorosan odakötözték a kezét meg a lábát. Ezek után pedig az egyik markos orosz úriember elővette a farkát, és kedélyesen azt mondta Kis Gerőnek: most pedig, édesapám, szopni fogsz. Magyarul mondta, de jól kivehető orosz akcentussal. Kis Gerő kétségbeesetten rázta a fejét, arcában a meredő ruszki fasszal, ő ugyan nem. A markos orosz úriember akkor meglegyintette kétoldalról, nem komolyan, csak éppen hogy, ahogy a nagy kutya rendre utasítja a kicsit: béketűrően, de azért bizonyos határozottsággal; de bizony fogsz, édesapám, különben a feleséged lesz kénytelen. Vagy a fiad, esetleg.

hirdetés