sbpaul: A szörnyek barlangja

Hát így. Hát utána pedig mi történt, azt
nem tudom, és nem is hiszem, nem is
derülhet ki soha.
Eco

Idő, a te időd.
A pusztulásé.
Petri


1

Az ott a tenger.
Az ott a szörnyé, az a tenger. Legyen
benne százszámra kagyló, a fenéken
kövek morzsolódjanak a hullámoktól
és tetején a hab sárgásodjon be
a homoktól. Legyen barna a kezed,
lábad, legyen a tengernek vége, hogy
meg ne lássam többé, legyen már
holnap, hogy az erdő felé fordulva
mondjam azt, hogy a fákból elegem
van. Ne legyen kagyló a kezemben,
hogy össze ne törjem, hogy pórjaiból
egy szót se tudjak jósolni. És ne
legyen tenger sem. Ami a szörnyé.


2

Itt az ideje, hogy felálljak.
Itt az ideje, hogy süvítsen a szél,
mozogjanak a fák, ússzon vízben a szörny.
Itt az ideje, hogy te is kelj fel a gyökerek alól,
kelj fel és keress a tekinteteddel.
Itt az ideje, hogy megforduljak.


3

Fordul
a Föld.


4

Ideje, hogy észrevegyem a hasadékot,
vegyem észre, hogy nincs ideje semminek,
szólnak a fák, hogy nevezzem el barlangnak,
legyen az a szörny barlangja, szeressem a tengert.


5

Végére értünk a tegnapoknak.
Végére értünk a nappaloknak.
Végére értünk a barlangnak.
Végére értünk!


6

Bizonytalan
a barlang.
Bizonytalan.

7

Fekete a faltól a kezem.
Fekete, ahogy hozzáérek.
Rám keni a feketetét, nem
látok semmit már, csak a feketét.


8

Puha testekre tapintok, de van
köztük kemény is, éles, akár
a penge, egyre csak hangokat
hallok, mormolásokat, miként a szörny:

nem vagyok szörny,
nem vagyok szörny.