sbpaul: A tengeráram titkai

reszketések

(1)

hiába várok, hiába nézek,
itt egy farönk is épphogy
segít. segítsen valaki, és
lehet az akár isten, csak
ne nézzen, ne nézzen.

(2)

legyen az víz, legyen
az holmi lény, lány, ki
kezét adja fekete vízben.
hullám után hullám, mind
után egy nyelés, reszketés.

(3)

elhinném, hogy mellettem
egy vizibicikli úszik, nézd,
mondom magamnak, így
tekerem a vízben lábamat.
háton fekve úszom ízibe.

(4)

tudnám merre haladok,
felhőket látok, felhőket
és a tengert, mellettem
úszik tovább a farönk,
lehet mégiscsak vidra.

(5)

közel a part, langyos a
víz. lassú karcsapások.
nyálkás hínárba akadok.
homokba fúródik fejem,
ahogy a folyami ráknak.

(6)

az arcom félig vízben.
nem merek felkelni, jó
ahogy a hullám meg-
törik lábamnál. néha
csiklandoz. ismeretlen.



(7)

az ismeretlen, az isten,
ki tudja mi segített. ima
volt, mi segített: a szavak.
távolról sziklás, hegyes,
ideérve homokká lett.

(8)

felülök, nézem a vizet,
turkálok a homokban.
ujjammal vízbe nyúlok,
hogy gyűrűzzön. miért
bizonytalan mindez.

(9)

a vízben, a mélyben,
a gonosz mellett jó
volt, itt a parton, túl
a rosszon: nehéz, mint
a kő, lassan süllyedek.