probatio calami: Alanyi jogon

Dicső napokat látott eszmeiség
messze sodorva hullámzik és sír.
Megnyílva vár egy seb érkezik a kín.
Jaj, hát nem nevetek rajtad, emberiség!

A legtöbb alig valami, de óriás
a szunnyadó atomban tomboló energia.
Bomlik végül majd mind az emberfia;
a józanész ásítva lövészárkot ás.

A régi út mindennap új követőt talál,
hogy aztán kiszélesedve játsszon tengert,
s hátulról nyelje el jutalmul az embert,
kinek alanyi jogon jár a halál.