hirdetés

kkkk1978: Amnézia II.

Na most bajban vagyok. Nem emlékszem mikor írtam utoljára (talán tegnap), - át kellett olvasnom-
A helyzet hasonló. Zene szól (MP3 szintén) Cseh Tamás. Ismeri valaki? Nem sokan. Mert ez a kurva világ olyan.....(amilyen)
Így nem lehet írni. Hogy? Így.
Én most lehetnék máshol, és nem itt, (egy billentyűzetet nyomogató, közbe borozgató csuda) De van az úgy, hogy valamit nagyon akarunk és amikor az a valami ott van, akkor (ki tudja miért?) nem csinálunk semmit.
De meg tudjuk magyarázni.(Én legalább is meg tudom magyarázni mindenkinek.(még majdnem magamnak is))
..... Már egy jó ideje annak.
Annak, hogy megkezdtem. A gondolatok mindig, máskor, maguktól, most nehezen.

a következő bekezdés Winnetou-ról szól
Winnetou apacs volt(ham jól emlékszem), az apacs egy indián törzs, de vannak nem apacs indiánok vannak, Sziu, Irokéz, Kajova, Navaho, Mohawk, Delevár, Dakota stb. indiánok.
És nem minden indián Winnetou. vannak Fekete Toll, Üvöltő Farkas, Ugráló Bagoly, Éles Szem, Incsu Csuna, Kanto Téka, Sárga Mokaszin stb. nevű indiánok.
Régen jó voltam indiánból. Egyszer írtam egy magyar-indián szótárt (tele volt indián(milyen indián? nemtom) szavakkal, pl. szegemór- törzsfőnök ilyesmi. Azóta se írtam szótárt.
Lehet még az ember indián. Nem tudhatjuk. Ránkszegezik a vascsövet, és akkor vége. Ez egy ilyen világ, tűzesvíz (beherovka, pálinka, cujka, rum, vodka, wiskey, valami) stb.
Akibe gyerekként Karl May indiánokat rakott, azokból teljesen sose fog kikopni. Sokan vagyunk így ezzel, majd beszélgetünk az örök vadászmezőkön.

Olvastam valahol egy idézetet, de sajnos nem emlékszem pontosan rá, valami ilyesmiről szólt: A filozófia se tud válaszolni a nagy kérdésekre, de legalább színvonalasan mond csődöt.
Nézzünk erre egy példát. A hülyeség filozófiai definiálására és analizálására tett kísérletet egy ismeretlen filozófus (nevezzük Winnetou-nak, nem fontos a rendes neve):
A hülye az emberek egy fajtája. A nem normális ember, röviden hülye. Ha valaki nagyon nem normális, arra mondják: nagyon hülye.
Néha szokták kérdezni(biztos már többen hallották): - Jó hülyének lenni?
Nem jó. ( a tapasztalat mondatja velem). Sőt, még rosszabb mint azt egy kívülálló(aki csak látja a hülyét) gondolja. Hülyének lenni olyan mint folyamatosan hadat viselni. Hadat viselni a dolgokkal. Milyen dolgokkal, szinte az összes dologgal.(ha elfogadjuk azt, hogy a világon nagyságrendekkel több nem hülye ember van mint hülye(és miért ne fogadnánk el), akkor a fentiekben leírtak ennek a ténynek a logikus következménye. - Ez a világ a normális emberek világa.(mondta a hülye miközben, fegyverét tisztította)
A normális ember vicces, magabiztos, talpraesett, ezzel szemben a hülye ha véletlenül vicces, akkor szánalmasan az, nem magabiztos(maga nem biztos?, biztos nem maga.), fejreesett.
(..)

A következő történet még géplakatos koromban játszódik (ha jól emlékszem)
Mint tudjuk a géplakatosság egy eléggé elnőiesedett szakma. Én mégis voltam egy ideig géplakatos.
Helyszín: szerelő műhely
Lakatoljuk a gépeket. Három nő meg én. (nálunk még az esztergályos is nő volt, ha jól emlékszem Cecíliának hívták, de lehet, hogy keverem valakivel)
Lakatolás közbe, beszélgettek a nők, mindenféle női dologról (élvezték, hogy állítólag zavarba vagyok a dolgok hallatán (pedig ez nem igaz)), egyszer csak a G pont került szóba közöttük. Meg az, hogy nem találják. Eligazítottam őket. Azóta is keresik.(ha meg nem haltak)

"Te kis hülye!" életem legszebb megszólítása ez.
ugorjunk!

Lélekbúvár, búvárharang, harangöntő, öntőforma, formakényszer, kényszerzubbony, zubbonyszabó, szabókréta, krétapor, portugál (a picsába, elbasztam)

Van ez az újévi kívánság(fogadalom ilyesmi). Érdekes dolog ez. Én is szoktam kívánni. Ha jól emlékszem volt(ak) olyan évek, hogy a többiekkel megosztottuk, újévi kívánságainkat, fogadalmainkat, és hangosan egymás előtt kívántunk. (akkor még jó volt). Aztán egy ideig mindig az előzőnél jobb évet kívántam, de mindig rosszabb lett (ha jól emlékszem), pedig meg voltam győződve évről évre, hogy most van a mélypont innen már csak fel. De nem. Aztán volt egyszer valamikor egy év szilvesztere, amikor valami ok miatt teljesen kiment a fejemből, hogy az emberek ilyenkor szoktak kívánni ezt azt, nem kívántam semmit. És tessék. Az Istennek (a reformátusnak) van humorérzéke. Eszembe juttatta, hogy elfelejtettem kívánni. Köszönöm. Legközelebb figyelek.

Vannak olyan dolgok, hogy olyan erővel nem léteznek (lenni), hogy ezáltal annyira létezővé válnak mint a valójában létező dolgok. (Erre egy nagyon jó példa a Mikulás.) És jó pár hasonló dolgot lehetne még itt említeni, ezek közül egy olyan dologról szeretnék pár szót szólni, amit nagyon gyakran látni filmeken. Főleg nagy büdös amerikai filmeken (de másokba is). Van az a pillanat. (A nagy pillanat), ami után valami történik. (pl. felrobban,). Az esetekbe az ilyen (Nagy pillanat) szerű jelenetekbe két ember látható, két ellentétes nemű, egy férfi és egy nő, (esetleg egy nő és egy férfi). Bár ma már azon se kel csodálkozni, ha két egynemű lenne látható. Mert ez a világ olyan(ilyen).
Van a két ember (azért maradjunk az ellentétes neműeknél (igaza van a pápának(a katolikusnak))). Adott két ember, meg kell élni a nagy pillanatot. Az egyik belenéz a másik szemébe, úgy. Hogy? Na ezt nem fogom tudni soha. Úgy? Láthatjuk a nagy francos filmeken, a nagy francos színészektől, de a valóság másmilyen. Mindenki élt meg már ilyet. Vagy nem? Ilyenkor gondolunk valamit. Pl. ilyet: Itt az ideje, hogy a tettek mezejéről legeljen vágyaim nyeszlett tehene. Vagy valami hasonlót.
Ilyenkor a tehenet ki kell hajtani. Mert, ha nem, soha nem felejted el. Kísérni fog örökre. Kiviheted a dögöt az ólból, de a szaga az orrodba marad, és kísért, míg a világ világ.
Vagy átmész a szomszéd istállóba és megabrakolod az alkoholizmus paripáját. Felülsz rá és elvágtatsz.(büdös van)

folyt.köv.

hirdetés