hirdetés

ajanosi: Anyanyelvem

Lassan felesznek a hangok:
Téblábolok szájautomaták közt, hogy hátha hallom
amit más már eddig kimondott.
Szájprémem már előre formálná,
s még mindig csak képben van jelen a lét
- s míg ki nem mondták másképp nem is lehet -
így pattan csak szét: szóbuborék.

Most húsvétkor a fehér bárányt vágjuk?
A feketét?
"Vidd a vödröd öcskös, kérd el a vérét!"
S szökdécselék hazafelé
vödröcskémben loccsant a mártogatás elképzelt gyönyöre,
az ártatlan gyilkosság élvezete,
amint az csak a teli gyomoré lehet.
A fennmaradás ösztönének az igazságérzete:
önérzetes éhenkórász lehetett csak a pillanat.
( s ezt még leírni is csak lebiggyesztett szájjal tudom,
amíg a megvont vállam felkiáltójele rá nem bólint)
... angus dei - vedd ezt a kenyeret: egyél lelkem!
... ez ami ma néked kiontatott

friss forrásvíz anyám szava
friss forrásvíz - nem az enyém -
hörpintésre a szirmokról
szomjan szirmostól lenyelém

T a k e t h i s, a n d e a t i t !
T h i s i s m y l i f e .
DO THIS IN MY MEMORY, FROM THIS DAY FORTH!

Képzeletemben a három tenor Afrikában koncertezik
S a fehér kendő amivel eddig integetett az egyik,
maláriás izzadtságtól nehéz.
Szél nem fújja.
A nap kiszítta a színét
Szürke lett a fehér, de abban a langyban délután oson,
s közel utána egy este oson.
Istenes áriát énekelnek mind a hárman, Isten földjén.
... angus dei - fogjad szentem s igyad!
... ez ami ma érted elmondatott
... ez az ima elmondatott

őrölj imamalom őrölj!
sárga málét, tiszta búzát,
vereshajmám aromáját
legények bicskáján vágják

T a k e t h i s, a n d d r i n k i t !
T h i s i s m y s p i r i t .
DO THIS IN MY MEMORY, FROM THIS DAY FORTH!

Az elején jól megvoltunk:
én voltam éhes - ő szakács,
én voltam szomjas
ő kehely.

Lassan az árnyékból kijön a napra egy gondolat.
Barázdált, szélcserezte arcán nem látszik már a megütközés.
Anyád szavait keresné a homlokod mögött:
KŐKEMÉNY HOMLOKOD MÖGÖTT.

. . . pedig én nem tudom a szót,
már az enyémet sem . . .

2006. március 31., Oronó

hirdetés