hirdetés

Mátyási Mátyás: Arany Jánosnak Marjai


Az életet már én is megjártam,
néha a bevásárló kocsit
jól teleraktam, aztán százasostul
másnak odaadtam,
s magam komótosan,
üres szatyorral hazaballagtam.

Hogy miért volt ez így?
Nem tudom. Közöny?
Oly adakozó és önfeláldozó volnék?
Alig hiszem. Tán a kezemet
féltettem, hogy a súly
az ujjaimat ne nyúzza?

Az ok tán merő nagyképűség?
Megvetés és düh?
Mindenesetre: ha néhányan azt
Gondolnák, hogy hálálkodniuk
Kéne, nos, ezt ne tegyék,
Ne tegyék!
…..

Mellettem szarka csárog
A fűben, valamit keres,
szökdel. A tollazata a szokásos.
Ha a fejemre szállna,
azt egyáltalán nem bánnám.
Tűrném ott, ameddig csak akarná.

hirdetés