Shakwill: Avantgard

 
Ó én csak ülök a gép előtt.
Mosolyom fagyott szilánkjai,
csilingelve hullanak alá.
Didergő magányba ölelem magam.

Látjátok feleim mik vagyunk?
Por vagyunk és hamu vagyunk.
A szeptemberi eső belemos a sárba.
egyhangúan, sulykolón dobol.

Lám itt vagyunk,
pengeélén az időnek.
Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő.
Halott szemeinket csendesen befedi
a szégyen iszapja.