hirdetés

Bonapart: Az eltűnt születésnap

Minden ébredést elindít valami. Egy esemény, egy hang, egy gondolat Sünit ezen a friss reggelen egy gondolat keltette fel. A még alvó gyerek tudatába egy apró, ám jelentős gondolat férkőzött és lassan felkeltette jelentőségével az egész szervezetet. Süni résnyire kinyitotta a szemét, körbenézett az alig látó, homályos tekintetével és arcvonásai felderültek szülinapja van!
Süninek nem ez volt a rendes neve. Ertbau Sándorra keresztelték, de aztán szép lassan a Sanyika és a Sankó elhagyták a hozzátartozói száját, és ami maradt, az a Süni volt. Talán a mindig tüsi, sünre hasonlító frizurája az oka? Vagy a viselkedése miatt mindig aranyos és kedves Süni bármelyik pillanatban valami váratlannal vagy durvával lephette meg beszélgetőtársát, mintha hirtelen megbökné a váratlanság tüskéjével A lényeg, hogy Süni már örökre változatlanul Süni marad mind a rokonai, mind az osztálytársai és barátai szemében.
Süni Sanyi lassan, ásítozva megtörölte a szemét és felült. Az ablakban két szúrós (süni) kaktusz szívta magába a felkelő nap sugarait. Az órára nézett és először megijedt már 8 óra van és ő nincs suliban. Aztán még abban a pillanatban jutott eszébe, hogy ma nincs iskola. Szombat van. És szülinapja van.
Ledobta magáról a takarót és kellemesen elnyújtózkodott az ágyon. Vajon mit kaphat ajándékba? Biztos valami nagy meglepetés lehet, mert senkitől semmit nem hallott erről. Na majd ma kiderül.
A múlt hónapban öccse távirányítós autót kapott, húga decemberben két zene CD-t. Egyik bátyjának majd csak két hónap múlva lesz a szülinapja, a másik pedig mit is kapott nemrég?.. Ja igen, valami kacatot. Ruhát, vagy mi. Fúj! Csak azt ne.
Egy igazi többsebességű biciklinek örülne a legjobban, de talán egy bőr focilabda is megteszi. Csak ne ruhát. Isten ments!
A konyhában felsikított a teafőző és Süni rájött, hogy a lakás már rég tele van élettel, csak ő nincs még jelen. Nincs jelen az ünnepelt. Süni mindenhol jelen szeretett lenni. Nem lehetett kihagyni semmiből. A mértéktelen kíváncsiságával és elevenségével néha-néha már idegesítő volt. Hát látták volna baba korában!
A fiú könnyedén, vidáman felpattant ágyáról és a konyhába rohant, de meglepetésére csak anyukája volt ott. Főzött. Jaj, hát persze! Apukája megint néhány napra üzleti ügyekben utazott el (pont most!). Rámosolygott a komoly tekintetű anyukájára. Nem volt visszajelzés.
Anyukája haján már őszülés nyomai látszódtak, de csak nem akarta befesteni. Homloka ráncos volt, talán a sok gyerek viselte meg ennyire.
Egy darabig csendben elnézte, ahogy főz, de mivelhogy nem szólt hozzá semmit, jobbnak látta elhagyni a konyhát. Visszament a szobájába és megvizsgálta bátyjai két ágyát. Már régóta lehetnek üresek, hűlt helyük van. A táskák hiányoznak már megint csavarognak valahol.
A két (süni) kaktuszra nézett, de azok csak a napsugarakkal foglalkoztak. Felfuvalkodott hólyagok gondolta.
Egyenesen öccse és húga szobájába ment, de ők még aludtak. Nem akarta fölkelteni őket.
Megint visszament a szobájába és leült tévét nézni. Szülinapja van és senki nem vesz róla tudomást. Hallatlan! De aztán kicsit jobb kedve lett talán anyukája csak megvárja a testvéreit, hogy együtt felköszönthessék. Biztosan ez van.
Megint elkezdte foglalkoztatni ajándékának a gondolata. Vajon mi lesz? Mikor kapja már meg?
Az öccse kelt fel elsőnek és vidám, gondtalan hangjával azonnal fölkeltette a húgát. És amikor végre ez a nevetős, hangos banda a konyhába tódult, Süni is kimászott a szobájából. Az asztal terítve volt és négyen, anyukájával együtt leültek reggelizni.
Jó reggeltet mondtak egymásnak. Semmi szülinapi köszöntés. Ettek. Húga megkérdezte, hol van az apjuk. Anyukája válaszolt. Semmi szülinapi említés. Süni komoran rágcsálta az íztelen és kemény kalácsot. Öccse megkérdezte, hol vannak a bátyjaik. Kiderült, hogy csak holnap jönnek haza. Pont a szülinapjáról hiányoznak! Süni magába öntötte a keserű, víz ízű teát. Felálltak és sorban betették a tányérokat a mosogatóba. Süni még reménykedett, de amikor az anyja a nyers hangján arra utasította, hogy mosogasson el, már abban is kételkedett, hogy ma van-e a szülinapja egyáltalán. Mindenki a saját dolgára sietett és a konyha üres lett és csendes, leszámítva a csapból folyó víz monoton csobogását.
Süni visszament a szobájába és első dolga volt, hogy ellenőrizze a naptárt. Február. Stimmel. 24.-ike. Stimmel. Nem férhet kétség születésnapja van. Bosszúsan a két napfényben fürdőző (süni) kaktuszra nézett és behúzta a függönyt. Ne örüljenek már annyira!
Ebédig csak-csak kihúzta valahogy. Azonban ekkor sem történt semmi változás. Mindenki a saját dolgával törődött és a várva várt ajándék megint elmaradt. Néha már-már úgy érezte, felsikít, hogy most van a szülinapja, tessék törődni vele. Most, nem holnap, nem később, MOST van a születésnapja és ezt bűn elfelejteni De aztán mindig visszatartotta magát.
Az ebéd végeztével Sünit már nem is érdekelte az ajándék. A komor anyukáját és a gondtalan, semmivel nem törődő testvéreit elnézve egyedül azt kívánta, hogy valakinek jusson eszébe, milyen nap van. Mosolyogjanak rá, mondjanak neki néhány kedves szót. Nem kell ajándék. Kívánjanak neki valami szépet. Köszöntse már fel valaki!
Az idő egyre haladt és Süni már nem reménykedett tovább. Bezárkózott a szobájába és kotorászott az asztalfiókokban. Vacsorázni ki sem jött. Besötétedett, de ő csak egyre kutatott a régi, poros kacatokban.
A két szúrós (süni) kaktusz álmosan nézte a kisfiút. Talán sajnálták. Aztán a holdfényes, csillagos éjszaka családi albumok fölött találta az alvó gyereket. A tüsi süni haja félig egy régi képet takarta, ahonnan egy boldog kisbaba mosolygott vissza, két boldog szülővel, két vidám testvérrel és egy hatalmas tortával. Az első születésnapja.
Maga az idilli kép főszereplője éppen egy másik világban időzött, telis-tele álmokkal és reményekkel, ahol mindenki boldog és törődik a másikkal és ahol az év 365 napjában születésnapja van.

Pécs
2004.03.27
18:41

hirdetés