hirdetés

bluesman: Az etil tagadásának non-elitista értelmezése

Sicc-nek és NIM-nek tisztelettel

Love comes over you
Eric Clapton:Runnin on faith

mindannyian a mellékutcákból jöttünk
és virzsinia szivart szíttunk
Kassák Lajos

A pohár mélyén két dolog lakozik, tartja a mondás, és az imádott népnyelv, az egyszerű emberek örökérvényű kommunikációs formája: a megoldás és a halál. Az ital vitte el nagyapádat, hallgattam kisgyermekként, és elöntött az ismeretlen, de mégis bensőséges szótól való félelem: az ital, álmaink netovábbja, az évezredes méreg, hatalmak és jellegtelen, régóta darabokban vegetáló életek megrontója, a folyékony monoteizmus, a szellem szabadsága.
A félelem indokolt, de talán Lawrence Ferlinghetti 16 évesen nem az, mint ahogyan problémás lehet Kerouac, Allen Ginsberg, Burroughs, Updike is ilyen korban. Nem tisztem eldönteni ezt, de egy biztos, a bimbózó pubertás nekem nem pattanások eltűntetésével és álmodozással telt, megspékelve rejtett onanizálással. Én olvastam, és a modern amerikai próza kíméletlenül átgyalogolt rajtam, lándzsájára tűzött, felőrölt és újrateremtett, egyszerűen éreztem, hogy tisztán látok, és már tudom, hogyan kell leélnem az életemet.

Homoszexuális vagyok, és alkoholista, kezdi híres öninterjúját Truman Capote, és én értem, hogy miről beszél. Függelmi viszonyt alakítottam ki minden olyan formulával, vegyülettel és molekula struktúrával, amelyek a véráramba kerülve érdekes és tanulságos élettani folyamatok révén rábírják az agyamat, hogy kívülről szemlélje önmagát. Szemlélődöm és gondolkodom, és időközönként írok, a lélek bőrébe égett izzó széndarabot hűtöm, elmém pallérozom, bár ez utóbbit túlzásnak is tarthatjuk, de önmagára vesse az Unicumot az, aki még nem tett így.

Mi a gondolkodás? Jól felépített, logikus struktúra olyan élettani és fiziológiai működésbe integrálva, amelynek pontos hatásmechanizmusát gyakoroljuk életünk minden másodpercében, szabályszerűségeit megismerjük, és a lényeg mégis rejtve marad. Ez abban a pillanatban megváltozik, amint adunk az efedrin szintnek, és rábírjuk az agyalapi mirigyünket, hogy fokozza meg a termelését ennek a remek enzimnek. Esetleg beizzítunk néhány receptort, és hagyjuk, hogy a személyiség kötött hálózata szétbomoljon, és finoman behatolunk az ismeretlen területekre, keressük a kétértelműt, az emberi mivoltunk alkotóelemeit, az igazságot és azt a pillanatot, amikor a füstöt magasra fújva a több dimenziós térben megjelenik egy arc, és ordít. Innentől kezdve általában a történet önmagát vezeti tovább, mindazonáltal a test mérges és csalódott alkotórészei, a szervek kétségbeesett tempóban igyekeznek visszalendíteni az addikciónk okozta anomáliákat a helyükre. Ez nem mindig sikerül.

Ismeretes a Hunter S. Thompson által felállított szabály, amely szerint szigorúan csak beállva szabad írni, ha nem, akkor beállva kell szerkeszteni, a lényeg, hogy a módosult tudat érthetetlen folt gyanánt jelen legyen a szövegtesten, hogy ezzel az átható képzavarral jöjjek ki a mondartból. Mr. Thompson újságíró volt a hetvenes évek derekától az Egyesült Államokban, ahol egy idő után a szintetikus anyagok és az alkohol átalakította kissé az agyát, egészen a mikrobiológiai összefüggéseket tekintve. Mr. Thompson, aki apánk helyett apánk, és éjjel részegen, de módszeresen végig ver bennnünket, hogy idézzem a verbáltáltos Para-Kovács Imrét, innentől kissé máshogyan tekintett a világra és az emberre, mint anyagi manifesztumra. Keresztülutazta számtalanszor az Egyesült Államokat, és tulajdonképpen egyetlen józan perce sem volt. Írt néhány nagyszerű dolgot, és persze reszketett és félt Las Vegas-ban, de már mint dr. Gonzo, az újságírás doktora, az igazi. Asszociációs prózájában a valóság maga a junkie valóság, a görbe tükör a tér görbületében, amelyben bután vigyorgunk mindannyian, és amelyben lecsupaszítva áll az ember, az archetípus, ami mindenre képes.

Dr. Gonzo a társunk, és a barátunk, és bár nem gondolkodik úgy, mint egy hamisítatlan amerikai honpolgár (Európa? Az valahol délen van, nem?), hamisítatlan önismerő és hithű ember. Hite és a lelke ismeretlen számunkra, de egy biztos: írni csak úgy lehet, ha szabadságra külditek a tudatosság felesleges részét.
Szálljatok el.

hirdetés