Stracy: Az orgazda mumusa

Az orgazda kérlelhetetlen mumusa

saját telhetetlen organizmusa,

s bár összességében azokat nem szívleli,

e művészetben mégis a multikat kedveli,

lopott cuccra itt-ott spontán is rátalál,

de valódi kincsekért fülledt budoárok mélyére száll,

csillapíthatatlan szomját oltani soha nem késő,

perzselő a szikraeső, mikor dolgozik a véső,

kézi szerszáma önmagában is csupaszít,

ilyenkor nem nagyívű gondolat, érzet csupán,

mit kifejt, miközben gyengéden kifejt,

máz- és meztelenít, míg nem pőre

fényben ragyog a másik alabástrom-arany szőre,

ha elragadja a helyiérdekű, nincs menekvés,

ecsetkezelése egyéni, figurái utánozhatatlanok,

néha viszont nonfiguratív rezzenéstelenségei

varázsolnak mesterművet a ropogós fehér vászonra,

ám műnek nem nevezhető élvezetéből

nem tesz szert üzleti haszonra,

Sikolya nem az iszonyaté, nála a gyönyör komponál,

a kakofónia hangorkánja végül csöndes harmóniát indukál,

meg feszültséget, mert a pusztító váltóláz

csillapultán nem marad más, mint a váltó,

mely kifizetetlen, s ekkor már a vendég

sem váratlanul érkezik, ő az ítéletvégrehajtó.