ajanosi: Biblio . . .

A könyvtár üres, vagy szinte az.
Hangjai dohosak. Megérte
magam elől ide bújdosni.

A betűk a könyvekben élnek:
kiszáradt kút a tudásé ma.

Csontjaimra száradt koncok -
fényképkeretek -
beleakadnak múltad (-tunk)
ki nem mondott pillanataiba:
összeráncolt szemöldökünk
redőibe fagyott családi album.

Gondolatok fulltak mondatokba:
könyvjelzők sárga bojtos díszei.

Mezítlábbal titkos üzenetet
topogok neked a szűzhóra:
csak te értheted a feléd
irányított rezgéseit ennek a
kulcstalan páncélszekrény
belébe zárt megtorpanásnak.

Két és fél lapon alszik a mese:
fehér bolyban táncoló hangyák.

A többiek más síkokon élnek -
időpontok első dimenzióban -
de az is lehet hogy haláluk
partjaiba akadt hordalék vagyunk:
dadogott csatakiáltás egy
jelentéktelen ellenfélnek.

A betűk a könyvekben élnek:
kiszáradt kút a tudásé ma.

A könyvtár lassan megtelik
zsibongással. Két tenyerembe
ejtem félig elhamvadt arcom.

2005. február 20., Oronó