szekacs laszlo: Billentyűk

… és friss bimbók bizseregnek
tüzük égeti talpad kezed begyeit
begyek begyeket
zsibbadt futamok kergetik agyadban
a nyíló kimondhatatlant

végtelen mínusz egy hullám
mi elválaszt tőled
az egy talán én vagyok
és állok partot húzni a képnek

érezd a táv porzását taraján
frekvenciáink egymásba olvadnak
vadnak virágaink közé
újból méretlenné szerte pillanatainkat

a messzi görgeteg gerincéről
vízszilánkok tépelődnek fodrokká
majd fövennyé
a zúgásból tüzünk visszhanggá szalad

… és partot érünk az utolsó hullám alatt