hirdetés

gébics: Biztatás Háy Jánosnak, s más piszkos szájú irodalmároknak

Mottó helyett:
"Nem basznak a csávók,
úgy néznek ki.
A strandon azért
a pinát lesik.
Emlékezetből áll a faszuk."
(Háy János)

Kisapám, ezt jól megírtad! Azt a strandos verset! Hogy a fiúknak emlékezetből áll a faszuk. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én azt mondom, ha valakinek reggelente nem áll föl a bökője, akkor az már akár "a beteg hóhér seggibe is benyalhat", ha meg föláll, majd csak ke-rül rá valami. Én legalábbis minden reggel megtapogatom a kékerest, oszt ha kemény, akkor jól indul a nap, de ha tészta lenne, bizony úgy tennék, mint a medve, amikor február másodi-kán megpillantja az árnyékát. Csak hát sajna a dugáshoz gógyi is kell némiképp, valami szö-veg, mert ugyebár, még a strandon se nyomhatom a lompost szó nélkül a megkívánt nő kezé-be. szóval kis ismerkedés, miegymás szükséges, talán ez a bajuk a versedben levő srácok-nak, ahogyan azt Te éles szemmel megláttad, találóan megfogalmaztad. Szóval értelek én, s látod milyen jót dumálunk, hiszen egy nívón vagyunk - az irodalmi lapok de zabálnák az ilyet, mert ugyebár e mögött van a tömény élet, a valóság. A hús-vér ember!
Jól van ez így! Régen a trógerek káromkodtak, óvatosan szétpillogva persze, hogy nincs-e a közelben valami finomabb úriember, vagy netán egy harmatos lelkű fehérnép, ma az írók, költők (köztük a fehérnépek is, hajaj!) trógerkednek-trágárkodnak (hoppá, nyelvi játék!) nyomtatásban, szóban, televízióban - persze nem ám úgy fröcsögve a nagyvilágba baszkikám, csupán úgy hogy annak stílusértéke van., ha abból aztán előjön a líra, a dráma, a komédia, valami éteribb szellentés. Szóval, én szeretlek hapsikám, élvezlek, csak így tovább! Persze nem szorulsz Te bátorításra, ahogy ismerlek, van benned még moslék elég - már hogy meg ne sértselek, neked talán a vénád is a végbeledben tapintható, ha ugyan érted mit metaforázok itten.
Föl nem foghatom ezeket a nyárspolgár szegedi népeket: tiltakoznak, verik a nyálukat (ugye, életszerűen írom - még majd rám is lecsap valami irodalmi lap), csak a "baszást" meg a "faszt" látják, nem az eszmei mondanivalót! (Kiemelés tőlem.) De hát rossz a neveltetésük, az egész előéletük. Gályáznak napról napra, mondják, építik az országot, pihenésképpen fa-gyit meg vattacukrot vesznek a jólöltözött kölykeiknek, és még mindig az Öreg néne őziké-jétől lábad könnybe a szemük. Aztán, ha valaki tükröt tart eléjük, hát nem ismernek maguk-ra. Magasról lepottyantják azt nyers, izgalmas, csodálatos világot, amit a kortárs irodalom mutat nekik. Inkább a Blikket olvassák, meg a Kiskegyedet, de van aki Jókait, Mikszáthot, Örkényt, Radnótit és József Attilát. Aki, csórikám, szintén hogy járt, és éppen Szegeden - művelt emberek vagyunk, Neked nem kell mesélnem!
Nehéz az alkotó embernek! Azt sem tudhatja biztosan, hogy az a "strandos vers" felér-e a "Nincsen apám verssel". Pedig ez a kérdés ki-ba-szot-tul meghatározza a végkifejletet!

Csávó

hirdetés