samuszaki: Csak játék

Egy lánynak, kivel a sors mostoha volt,
de még tervei vannak vele az életnek.

Én hozzád képest csak játszottam!
Szavakkal, szívekkel, s amivel csak tudtam!
A zártosztályra is csak játszani jártam,
Mert egy nővér szemében szerelmet találtam.

Játszottam jó fiút és olykor-olykor rosszat
Játszottam, hogy játszom csak naphosszat
Játszottam, hogy tanulok könyvekből
S játszottam, hogy tudásom szereztem ezektől.
Játszottam szerelőt, műszerészt, szakácsot és festőt
Játszottam, hogy tudom hogy kell kinyitni egy pezsgőt
Játszottam, hogy tudom és bírom csinálni,
Hogy a borzalmaktól nem kell mindig hányni
Játszottam, hogy engem nem zavar
Az mi másokat azonnal felkavar
Játszottam, hogy nem fáj és van bennem akarat
Puszta kézzel fogtam meg izzított vasakat
Játszottam, hogy engem nem lehet megtörni
Néhány mozdulattal csak úgy eltörölni
A fáradságtól otthon a padlón összeesve
Mondogattam magamban a szavakat keresve
Ez nem más csak játék,
Hát kellj fel és járj még!
Játszottam a tűzzel, pedig tudtam, hogy megéget
Játszottam vegyszerrel, bár azt mondtam kísérlet
Játszottam az élettel és játszottam, hogy élek
Aztán egy játékban összetört a lélek.

Azt mondták nőjek fel végre a máért
Amit én csináltam az sohase volt játék!
Pedig velem mindenki csak játszott,
Így nekem is minden csak játéknak látszott.
Nekem játékvolt a műhely és a füstös büdös konyha
Játék volt a csavargás és a rendőrségi fogda.
Játék volt minden
Másképp értelme sincsen.

Családomra ma azt mondanák, hogy virtuális
Pedig volt nekem anyám és apám is.
Ezen nincs mit szépíteni
A szocializmust kellett építeni.
Mi éjszaka jártunk az agárdi strandra
Utaztunk az éjben hóba, sárba, fagyba
Családi életet mi együtt akkor éltünk,
S megértést ezért mástól sose kértünk.

Nekem az iskola volt az otthonom,
Haza csak aludni jártam
S ha elaludtam a sezlonyon
Az apámat két napig megint nem láttam.
Aztán a napokból hetek lettek és azokból hónapok
19 évesen az apámhoz utazok.
Messzi távoli földön váltam én felnőtté
Emlékeim között őrzöm azt örökké.
Apám mindig mondta: Tanulj fiam jobban
Én tanultam, de néha mégis csak szemetet hordtam.
Persze csináltam mást is és jó volt ott élni,
A szenvedésért cserébe csak körül kellett nézni.
Szerelmes lettem a pék lányába
Gyönyörű volt ahogy mosolyt csalt ajkára
Aztán abból se lett semmi
Mert nekem közbe haza kellett menni.

Mikor más életében először viszont szeretett
Velem csak játszottak és nem kaptam egyebet
Tizenhét évesen kinéztem vagy tizenháromnak
Így nem találtam senkit páromnak
18 évesen egy szlovák pincesoron
Valami utcalánnyal hozott össze egy ottani rokon
Viszont nem emlékszem szinte semmire az éjből
Kívül voltam magamon valami jófajta cefrétől.
Így utólag végiggondolva mit tettünk
Egymással részegen nem sokat kezdhettünk.
20 éves voltam, hogy lányt igazán először csókoltam
Aztán mentünk volna tovább, de ismét részeg voltam.
Három évet vártam a következőre
És randizni jártam a Lipótmezőre.
Történetünket három évig közösen írtuk,
De megérteni egymást sohase bírtuk.
Most ott vagyok, ahonnan elkezdtem
Életem terveit egyedül szerkesztem.
Egy ócska műtősruha mi álmaim védi,
De hogy miért hordom, azt senki se érti.

Tudom most kicsit lehangoltnak látszom,
De találtam már magamnak egy újabb játékot
Eztán majd ott játszom,
Hol hullámok csapnak méteres tajtékot.
Dübörgő gépek közt ott az én világom
Messze távoli háborgó óceánon.
Évekig tanultam, hogy nekiindulva
Magam mögött hagyjak mindent a múltba.

S ha kérdeznék ki volt kit nem bántott soha az unalom:
Egy mácsonya voltam a magyar ugaron.