csenge13: Egy éjjel mint a többi

Megint ez a sötét
Belémhasít a felismerés
Mit is mondhatnék
Nyúlos vagyok mint a méz

Alant lecsüng egy kéz
Úgy gondolom - s érzem
Lepra az egész
Giliszták emésztik az észt

Átmászom székemre
Magamra nyitom erkély-
Ajtóm paplanba burkolózva
Megtelítem hamutartóm

Lehet minden alföld róna
Hegyek viskó - nézve a tóra
Én mégis ketyegek mint
Egy őrült kvarcóra

Hova futnak perceim
Messzi enyésző szemeim
Érezelem nélküli lelkem
Szétroncsolt testem

Nem bánom ahogy a
Sötétség leplét takaróként
Testemre húzom ékként
Nem bánom hogy a csillagok

Arra várnak hogy fényük
Ablakomon beragyogjon
Olyan picik és haloványak
Ha lakapcsolom villanyom

Meg sem találnám ágyam
Ha a füstölő tömény illata
Vonzana belebotolnék a
Kisasztalba mely roskadozik

A tévé súlya alatt
Azzal szemben ágyam
Belefekszem lágyan
A műsoron mindig ugyanaz

Engem a düh s kétségbeesés befalaz
Mit szájamhoz emelek
Csak egy apró falat
Érzékenységemnek abszurd válfaja