Terda: Egy kamasz zavaros gondolatai

Egy kamasz zavaros gondolatai

Nem értem, anya mért mondja azt, hogy gyerek nem fáradhat el? Mondjuk, anya sok mindent mond... (De azért van, amikor igaza van!) Mert most fáradt vagyok, fáradt, mert edzésem volt. Már hallom is, ahogy mondja: Te nem lehetsz fáradt, mert még csak 15 éves vagy! Nem? Mindjárt elszégyellem magam, de az vagyok. De, hát fáradt vagyok, mi lenne más? Álmosnak még nem érzem magam. Mit mondjak akkor? Szívesebben ülök, és tudom magam mellett a táskámat, mint a hátamon, és állok. Jaj, nincs kedvem felállni! Pedig mindjárt fel kell, mert idő van (pontosabban lesz), és indulnom kell a buszhoz.
Mennyire lepné meg az embereket, ha én most felállnék, és elordítanám magam: Jönnek a muszlimok! Mért pont ezeket szerencsétleneket mondtam? (Mert jól hangzott) Egyáltalán, mért idegesítem magam ilyenekkel? A gondolattól is kiráz a hideg. Kitiltanának Berényből, és messziről tudnák, hogy itt jön az a aki...
Lehet, hogy igaza van anyának abban, hogy nem fáradt vagyok (teljesen), mert gondolataim nem pihennek. Lusta lennék? De hisz kézi edzésem volt! Rohangáltam, mint a fába szorult féreg - bocs az üvölt -, akkor, mint egy naiv hülye, aki azt hiszi, jó kézis lehet belőle. Ezt nem hiszem, mert nem akarok kézis lenni. Jó, akkor ez is kihúzva. Maradjunk az őrült jelzőnél, talán nem esek messze az igazságtól. (Enyém, tiéd, kié?)
Ó, hogy a 21 helyett, én mért nem tudtam 23-at írni? Sarrukin lehet, hogy akkor uralkodott, de a nagy történelemben, nem oszt nem szoroz. Nem, lehet, hogy nem, de a töri tanárnak fog. Mégpedig osztani a jegyemet. Mondjuk, az 5-öst nem lehet osztani... :) Jó, jó, kössetek bele, nem szó szerint értettem! Mért valaki azt szó szerint érti, hogy nem látja fától az erdőt? Ki lenne az a hülye? A vak, de az a fát se látja. Hagyjuk!
Mekkora tanúbizonyságot teszek okosságomról! Egyébként nem vagyok egy kisegítőbe való. Nem hát! Én? Persze! Bár ha most odakerülnék, lehet, hogy őrültek házába vinnének...
Most ez engem bámul, vagy a padot? Mindenesetre mindkettőt figyelni remek választás... Utálom, most mi a francot csináljak? Hova nézzek? Mert ha ránézek, akkor, tuti, hogy azt gondolja, amit most én... Szegény, most minek szidom? Maga joga, hogy hova néz. Most nem nézhet rá egy emberre? Csak egy percre, véletlenül? Bár nem percre, mert az nézésekben rendkívül sok idő...
Bárcsak nézhetném 1 percre, 2-re, 3-ra...! Nézni szeretném, nézni, örökre figyelni, szavait, nevetését, és gyönyörű szemeit! Megismerném... Mindjárt ledarálom az egész verset. Ezt is Neki írtam. Akkor ledarálom, nem is, elmondom. Olyan szép szemei vannak, én szeretem a szemeit. Én szeretem Csabát. Igen, és ezt ő is tudja... Hahhh... De lehet, hogy örül neki. Én a helyében örülnék neki. Hisz nem sokan szenvednek, és szenvednének érte ennyit, és lennének ennyire kitartók. Na jó, de hát, nem tehet róla, ha nem szeret. Pedig szeretnie kéne, mert szerintem ő egy - vagy az igazim, és akkor viszont kéne szeretnie. Mert nincs ám olyan, hogy én az igazim ért is csak szenvedek! Nincs, vagy lehet? Na jó, ezt hagyjuk. Nem szeretek spekulálni. Nem is kell! Csak reménykedni, de azt nagyon!
Úristen, engem milyen hülyének néznének, ha belelátnának a gondolataimba! Mindjárt összehúzom magam. Az ott (bocsánat ő), pontosan úgy néz rám, mint aki mindent hall. Hallja a frászt! Még ha hallaná, se értené, mert darálok, mint, mint, mint... Mi a franc szokott nagyon darálni? Én. Ja, micsoda hasonlat, indulok valami versenyen: Úgy darálok, mint én. Hát ez tényleg szép.
Jaj, egyre jobban elegem van magamból! Beszéljek valami értelmes témáról! A létra egy szó, vagy kettő? Nem hiszem el, hogy én ezt képes voltam komolyan kérdezni. Gyök kettő vagyok helyesírásból, azt tudom, de ennyire?! Nem, nem hiszem. Bár meg lehet. Ó, hogy a magabiztosságommal világot, világokat lehetne rengetni!...
Hogy az előbbi kérdés, hogy jött a értelmességhez? Azt nem tudom... Most Csabára van kedvem gondolni csak. Nála értelmesebbre úgyse tudnék. Persze csak magam után. Csak vicceltem, mert nálam sokkal jobb. Már pedig ez nehéz... Ha csak ennyire vagyok beképzelt, az nem vészes, mert ezt úgyis tudom, hogy nem teljesen igaz. Jó, tudom, nem a választ kutatom, mert az árulás. Jó, jó, esetleg csak találok... Ha ez ilyen könnyű lenne!
Már annyi az idő? Persze, hisz fénysebességgel száguld...
Megvan! Ez egy hasonlat a beszéd stílusomra! Ofő mondja mindig, hogy Lassabban a fénysebességnél, én még ott nem járok! Szegény még nem szokta meg. Majd megszokja, vagy esetleg én fogok lassabban beszélni? Ki tudja? Meglehet. Nem lehet, hanem meg kéne lennie, hisz politikus akarok lenni. Jó is lenne, valami tökjó szöveget levágnék a parlamentben, vagy épp egy kampányülésen, és mindenki csak pislogna... Nem, ennyire barom azért nem vagyok. Beszélek én majd rendesen. Végülis léteznek logopédusok. Igen, most is léteznek. Indulhatnék is.
Aha, de először a buszhoz. És most kifáradok. Ez tökjó szöveg, mert az előbb pont a fáradtságról gagyogtam. Hát tényleg fantasztikus!... Nem is értem, hogy hol marad a Nobel díjam... Pedig tudom. Stockholmban... Maradni is fog. Egy ideig...
Nahát, a buszom! Értem jött! Meg még néhány millió ember miatt. Na, lassan a testel, ez nem India! Egyelőre a térségben 100.000-nél nem vagyunk többen, és erre a buszra is csak vagy 20 szállnak. Mindegy...
Most akkor fel szállok, és el-eltűnök örökre... Brühümm-brühümm... Meg holnap reggel visszajövök... Hányan örülhetnek most ennek a kijelentésnek?... A sokan, biztos! Bárcsak Csaba örülne, a többi nem is érdekel. Nem is, csak a célom, a barátaim és Csaba. Na jó a családom is ide sorolható. Még rímelt is! :)
Hát akkor, viszlát Berényem! Vagy 10 órás nyugalmad lesz nélkülem.