primula: egy kis próza from: A szárnyak hídja (ami sztem sose lesz kész...) #1

Kis Gerő áll az asztal tetején és rikácsolva ordít.
- Uralkodok! Uralkodok! IMPERÁTOR vagyok bazdmeg!!
Aztán meghúzza a whiskysüveget, amit eddig a kezében lóbált. Kis Gerő huszonkilenc éves, és több pénze van, mint amennyi valamennyiünknek együttvéve valaha is lesz. A felesége sikeres üzletasszony, ráadásul nem is rossz bőr (igaz, vagy tíz évvel idősebb, mint ő), van egy másfél éves kisfiuk, azon felül pedig Kis Gerő lakást bérel a város egyik legelőkelőbb részében a százkilencven centi magas szőke modell barátnőjének. Mindezek ellenére amikor seggrészeg, mint most is, Kis Gerő arcán az elkeseredés néha olyan méreteket ölt, hogy nincs a világnak elég tömény szesze, ami azt onnan lemoshatná.
Az egyik lány haját markolássza, aki segítőkészen odaállt az asztal mellé, épp úgy, hogy Kis Gerőnek kézre essen. Markolássza a haját, a fejét meg ütemesen rángatja a korcához, oda meg vissza, miközben Elvis Presley-imitátorként köröz meg vonaglik a csípőjével. A lány már a slicce után nyúlkálna, amikor Kis Gerő egyszer csak leugrik az asztalról, tesz még néhány bugiszerű tánclépést, aztán lezöttyen a seggére és összeroskad.
- Az anyátok picsáját…- motyogja, és karikás szemekkel mered maga elé.
Odamegyek hozzá, kiveszem az üveget a kezéből, és gyengéden felültetem egy székre. Megérdemled, Kis Gerő. Meg, a kurvaanyád.