Stiller Kriszta: Egyszerhomo

A holdcukor homályt nem tartja sokra.
Maga mellé ültet pár üveg piát,
és kikel magából, ontva mániát,
majd elveti, most nincs szükség azokra.

Egy álmot eltesz még, a szebb napokra.
Nem angyalt szeretne, inkább bestiát,
ki a vattacsendet tűzzé festi át,
míg lépésben jön el andante pokla.

De nem film szakad, ismét csak a vásznak,
a küldött percek vissza-visszamásznak.
Nincs két lélek, csak lélektől a testig.

A megkívánt mást nem kívánja másnak.
Míg horkol a múlt, aznapos a másnap.
Megint nem sors, csak gyomor fordult estig.