hirdetés

: Episode 27.

Cigi: Best of bekattanások

A startpisztoly eldördült, nekem is bele kell hát kezdenem a mai történetbe. Kutya combjaiban megfeszültek a harántcsíkolt izmok, majd a fenék izomkötegei is működésbe léptek; a támaszkodó kezek lassan elhagyták a pálya vörös salakját, és a következő pillanatban egy mindenre elszánt férfi arca szakította át a puskaporos füst fátylát. A kezdeti sprint hevében pocakja kiugrott atléta trikója alól, hogy a marathoni hősök pulzusának ütemére harangozza a balkáni sárm dicshimnuszát.
Persze közben a látható felszín alatt is zajlanak az események. A metró megérkezett.
Szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak!
Idegesít ez a női hang. Úgy értem barátságos, sőt, olykor egyenesen kellemessé varázsolja az előző estéről visszamaradt öntudatlanság, csak valahogy nehezemre esik összepárosítani a szerelvény mogorva, harcsa bajszú vezetőjével, kinek szinte égett a vágy reggeli, kocsonyás tekintetében, mikor a jármű beérkezett az állomásra, hátha ugrok. Láttam, hogy elképzeli amint megindulok a megálló pereme felé, de nem holmi hányaveti, hezitáló, a kapituláció lehetőségeit fontolgató léptekkel, hanem dinamikus, elegáns de kisportolt mozdulatokkal, és tessék. A tekintetünk még találkozik egy pillanatra a szélvédő üvegén keresztül, és én látom, hogy belül ő is meghal egy kicsit, és hallom a vészfékek amalgám sikolya mögött, ahogy az elméje eljátszik egy rövid zsoltárt. A többiek nem értik a happy endet. Késésben vannak. Nem mintha rosszindulatot feltételeznék e mögött, mert ha úgy vesszük már övék a proletár paradicsom.
Népliget. Az ajtók a baloldalon nyílnak.
Az elmém filmeket vetít elém. Korábban vad zenéket játszott, de mostanában már nem, úgyhogy nézek, mint a moziban. Jack Nicolson fut a vásznon, erősen felindult állapotban, előtte meg a család. Épp az ajtót próbálja bezúzni egy tűzoltó fejszével a kezében, ami mögött a szűkebb família rejtezik, mikor kivágódik egy másik ajtó a vörös szőnyeggel borított folyosó végén, és Kutya alakja lohol keresztül rajta a teliholdhold sejtelmes fényében úszó épületszárnyon. Nicolson csettint egyet a nyelvével, hogy megállásra késztesse, leveszi átnyálazott recepciós nyakkendőjét, és Kutya verejtékező homloka köré tekeri, majd annyit mond: Ezt vidd csak magaddal pajtás, nekem is szerencsét hozott. - aztán futni hagyja, bennem meg felmerül a gondolat, hogy orvosi segítségre szorulok netán?
Klinikák. Az ajtók a jobb oldalon nyílnak.
Nem hinném. Az orvosok mind megbízhatatlanok. Ott van mindjárt a Boldogságtól ordítani, és az a feledhetetlen álom. Egyetlen snitt, de a maga nemében kielégítőbb, mint az összes Oszkár gyanús ágyjelenet együttvéve. Ahogy ott áll a parkban a jó agydoki, és szemfenékig tocsog a tettlegességig fajult gyermeki ártatlanság láttán, hogy eleinte fel sem tűnik neki, amint Kutya a bal szélről indulva megtöri a képalkotó rendet, majd átszökell néhány friss hullán, kikapja hősünk kezéből a fegyvert, és a levegőbe ereszt egy sorozatot, mielőtt továbbrohan. Státuszvesztett főhősünk ezt látva ismét depresszív jelleget ölt, és úgy omlik össze, mint a kispolgári nevetéskultúra utolsó védőbástyája.
Kéremvigyázzanakazajtók
Azért Michael Douglas volt a csúcs, ez kétségtelen. Az urbánus bekattanás tipikus példája. Az ő szerepét már eleve Kutya játssza, hogy ne kelljen folyton átdolgozni a forgatókönyvet. Nem képzelek el egyetlen jelenetet sem, csak úgy lepereg a film a szemem előtt. Aztán a metró ajtaja kommentár nélkül kinyílik, és én a mólóra érkezek, ahol Kutya már épp kifújja magát, és akkor a rendező azt kiálltja, hogy vége.

Kutya: Szabadítsátok fel Cigit!

- Káoszkarantén foglalta össze tömören az általa foganatosítani kívánt intézkedéseket Rakétakapitány - akinek bőrét per pillanat Cigi barátom viselte magán egy szűkre szabott szkafander formájában - miközben a kilövőállás zsilipkamrájának vaskos acélajtajához lépett, ahogy már annyiszor. Nekiveselkedett a kormánykerék alakú kilincsnek, (lelke mélyén kicsit reménykedve abban, hogy beragadt) majd hangtalanul elforgatta azt az óramutató járásával megegyező irányban egészen ütközésig. Mindenre elszántan lépett a hideg acélterembe és elfoglalta helyét a bonyolult katapultszerkezet talpkiképzésében. Innentől kissé felpörögnek az események, de természetesen nem annyira, hogy a kapitány kivenné szájából félig szívott dekkjét, inkább ügyes szájmozdulattal befelé fordítja azt. (Annál is inkább, mivel már régen felhelyezte fejére az interaktív légnyomáskiegyenlítő búrát.)
    A kilövés simán, az eddigiekhez hasonlóan visszaszámlálás és minden probléma nélkül zajlott (bár, mintha az ordítás most kissé fojtottabb, orrhangon szólt volna). A mérhetetlen gyorsulás okozta időleges agyi oxigénproblémák miatt, pedig ezúttal is meg-meg rándult öntudatlan alteste, azonban dacára a Sade-i hagyományoknak, melyen nevelkedett, most még időben kinyitotta a speciálisan kombinált fékezőernyőt.
    Pont oda érkezett, ahová tervezte. Csendben lerakta hát lábát a Citadella cseréptetejére, az ernyőt pedig engedte, hadd repüljön tovább a lagymatag esti szelek hátán. Elégedetten leoldotta sisakját, kifújta az immáron kissé terhessé váló füstöt és elmerült az elé táruló panorámában. Az alvó Budapest fényei izzó parázshalomként hevertek előtte, s ez olyannyira szíven ütötte, hogy még egy parányi könnycsepp is megjelent a bal szeme sarkában. Nem bírom ezt a kurva szmogot vetette oda a központban ülőknek és parancsba adta az operátornak az ugró-program betöltését. A mediátor visszajelzését meg sem várva rontott neki a Szabadság szobor formás fenekének, majd felküzdve magát egészen a csúcsig, a pálma árnyékéból csigavonalban lefelé haladva módszeresen bevonta az egész objektumot azzal a speciális fluoreszkáló oldattal, melyet a szervezet Lajka fedőnevű ügynökével közösen fejlesztettek ki egy általuk is ismeretlen helyen. A feladat végrehajtása közben elméjét teljesen megtisztította a környezeti tényezők minden befolyásától, s csak az az átkozott vénasszony, meg a vetőkártya járt az eszében. Miért pont én? Azért, mert szeretem a sütit?
    Az ügynökök, mindeközben a Glory hall-ban, a Radnóti utca sarkán verték a pérót - a szó legszorosabb értelmében - és B. Robint csodállták, ahogy nyakon húzza a törpét, majd kedvesen azt ordítja a fülébe: - Ne fogázz, tee! Persze egyéb nyomdafestéket nem tűrő részletet is említhetnék, de legyen elég annyi, hogy akkor kellett távozniuk, mikor Zambó Jimmi számokat kértek a DJ-től és Imre nap lévén egyszerre ittak a Király és Para-Kovács egészségére.
    Az egész város abban a pillanatban borult korom sötétségbe, amikor Cigi belépett a legközelebbi telefonfülkébe és rájött, hogy telefonkártyáját a bázison hagyta. Elindult hát gyalog át a városon, s kb. amikor a Duna közepén járt, hátra tekintett a jobb válla felett a hegyre. Egyedül a Szabadságot megtestesítő Balatonfüredi örömlány portréja tündökölt ott sötét keretben, és egy fluoreszkáló betűszó: F.T.C. Nem létező bajusza alatt elmosolyodott csöppnyit, és tudta: holnap ismét tele lesznek az újságok a Free Tibet & Cigi nevű terrorszervezet újabb ténykedésével.

hirdetés