hirdetés

prof: Érintés

Álmatlanul múltak el az esték.
Némaságod kínzott, nem hagyott
elszunnyadni békén hetek óta,
s ha szemem lehunytamtörékeny alakod
vetült minduntalan lelkem filmvásznára,
s hangodat hallottam: - Meséljmi a gond?

A semmi fájt csakkonokul, kegyetlen
valami meg nem fogható, szervtelen,
nem tapintható, talán nem is való
képzelt játéka szellememnek.
Valami ősmagány, gomolygó céltalan,
önpusztításs üvöltőn hangtalan, némaság

Mi fontos igazánúgy hiszem
ki nem beszélhető
Nincs rá szó, se mondatok
csak simogatás vanmint vakok érintése,
oly finomannyúlni hozzád, ha hagyod

Nincs hangés nincs gondolat.
Vers sincs immár, csak szakadt
itt-ott foltozottkicsorbult sorok
talán arról, hogy ma meghalok
Mert úgy kell élni, jól tudod te is
e sorsverte földön nincs más vigaszunk
egymásra néznis meglátni az Istent
ki ében szemünkben, öröké ragyog.

hirdetés