hirdetés

: Ezt nektek!

Cigi: Humán erőforrás

A lekapcsolódó neoncsövek neszezése, mint egy alkonyati eső visszhangzott a hosszú körfolyosókon. Cigi már alig várta a munkaidő végét, magabiztosan trappolt a labirintusban, lába nyomán látványosan csobbant a műkövön tócsákba gyűlt fény. Még futtában hajította le kabátját, aztán lerohant a kanyargó csigalépcsőn, és mire keresztülviharzott a hosszú föld alatti járaton, már ki is gombolta magán az inget. Nehezen boldogult a hatalmas kulcscsomóval, mert a labor ajtaját egyetlen villanykörte világította meg, melyet már vastagon borított a légypiszok. Félmeztelenül vetődött be a helység közepén álló bőrszékbe, és a hidegtől megmerevedett mellbimbóira csíptette az érintkezőket, majd lábaival a hatalmas kapcsolótábla felé hajtotta a leselejtezett irodabútort, és meghúzta a kart.
A sejtelmesen gomolygó elektromos füstfátyol mögül Cigi fecnikből összevarrt arca bukkant elő, és olyan mozgással közelített, mint James Brown a második szélütése után. A folyosón szolgálatot teljesítő takarítónő, a portás, Ariád úr felesége, a műszálas köpenybe bújtatott Ariádné torkában görcsbe rándult a sikoly. Szembetalálta magát Funkensteinnel, amitől végképp elvesztette a fonalat, és a portfis nyeléből, meg egy vécékeféből hevenyészve formált keresztel kezdett hadonászni, sűrűn elhibázva közben a miatyánkat.
Kutya eközben, valahol a történet labirintusának középpontjában, egy hatalmas bikatrófeát próbált a fejére húzni, tusakodás közben szarvaival találomra nyomkodva meg gombokat a sorsgenerátor műszerfalán. A kijelzők őrülten villódzó fényeinek szabálytalan ritmusában megkezdődött az átalakulás, amit a megbolondult berendezés generált a neurotranszmitterek szintjén. Kutyának pompás lólábai nőttek, ő volt maga a Lóisten. A hangzatos keleti filozófiák szereposztásában nevezhetnénk akár Kenta úrnak is, de ez már tényleg nevetségesen hangzana.
A klasszikus történetvezetés érdekében Kutya végképp feladta a hagyományos dramaturgiai előírásokat, lantot ragadott, zenéjét varrógépek monoton ritmusa kísérte, melyek mögött a múzsák dolgoztak minimálbérért, hogy összeillesszék a cselekmény kusza szálait. A repertoárban a személyes érintettséget hangsúlyozandó - felhangzott a Luna keringő és a Kutya éji dala is, majd latin ritmusok következtek a záróakkordok apropóján.
Funkeinstein ezekre lejt még egy utolsó tangót a szerelemtől elpilledt takarítónővel, aztán a bedöntésnél a fülébe súgja búcsúzóul a szomorú hírt: Daidalosz itt csak egy elszállt gondolat. Aztán elengedi a megereszkedett testet, és a tánctól megszédülten belevész a járatok rengetegébe, Ariádné pedig feltápászkodik, leporolja magát, majd méltóságteljesen kibontja szárnyait, és elröppen.
Nem maradt más, csupán a felismerhetetlenségbe projektállt Cigi és Kutya, fejük felett a csillagfényes éjszaka meteorok csóváitól felkorbácsolt tengere, lábuk alatt dudva, meg valami muhar. Ebben a tudattalan állapotban folytatták tovább álomi munkájuk a kollektív álmok álmodói, világra szaró magyarok.

Kutya: Asztrációs félelem
    
A világon sokféle író létezik. Vannak akik balról jobbra és vannak akik jobbról balra írnak. Olyanok is, mégpedig nem elhanyagolható számban, akik fölülről lefelé, de olyan emberrel még nem találkoztam, aki úgy írna, mint Cigi. Cigi barátomról köztudott ugyanis, hogy egyszerre ír a lap bal fölső sarkából lefelé, és a jobb alsó sarkából fölfelé. Ami pedig a legmeglepőbb az egészben, hogy mindehhez csupán az egyik kezét használja.    
    A diszlexia egy igen furcsa megnyilvánulása ez nála, a szakirodalom hiperlexia néven tartja nyilván, és azt írja róla, hogy általában görcsös írásrohamokban tör rá minden tízmilliomodik diszlexiásra a föld kerekén (már amelyik tud írni). Nagy szerencsénkre Cigi tud. Virtuóz módon kezeli a klaviatúrát (sic.) csakúgy, mint lexikális műveltségét és a bizarr, ámde eredeti képzettársítások sem állnak messze tőle, mely különlegesen elmebeteg produktumokhoz vezet általában.
    - Na jó, de azért most ne kezdjük el egymás faszát szopni, ha lehet! Zárta le ezen a ponton a témát és közös laptopunk felé eső fedelét Cigi, majd rágyújtott arra a cigarettára, amiről elvileg már régen leszokott.
    - Légy szíves ne szekálj Kutya! mordult rám erőtlen hangon Már ezerszer leszoktam róla, ezúttal sem lesz nehezebb. És azzal flegmán elnyomta a máris félig szívott dekket.
Az est további része is hasonlóan erőtlen próbálkozásokon alapult, mivel elhatároztuk, hogy megtekintjük egy kiváló magyar rendező utolsó opuszát, mely Cigi szerint híven tükrözi a művész Freud-ban gyökerező avantgard szellemiségét:
    - Tudod Kapa fiam, hogy az orális szex során mire kell vigyázni?
- Igen Mesterem! Arra, hogy ki ne maradjunk belőle!
- Nagyon tévedsz fiacskám. Nagyon tévedsz, ha ezt gondolod! Arra kell ügyeli mindig, hogy a szerszám melyik végén állsz. Különben nagyon meg lehet szívni. Ezt elhiheted nekem!
    - Igen Miki bácsi, ahogy a mesternek mondani tetszik! helyeselt Kapa és egy termetes, sűrűn recézett pencéjű Sógun márka jelzéssel ellátott kést vett át a kellékestől. A mester eleinte poénra vette az egészet, azonban a következő pillanatok balladai félhomályát csupán a leleményes hang-effektek, valamint Pepe részvéttől fájdalmas grimaszai oldották némiképp.
    - Pepe értsd már meg, hogy ezt meg kellett tennünk! Ordította a Kapa nevű. - Ars aemula natura, ahogy a mester mindig mondta: a művészet és a természet vetélytársak.
    -Ja, akkor ezt értsem úgy, hogy a Miki bá volt a művészet, te meg a természet és akkor te, mint a vad őstermészetben a fiatal gorilla, megölted a kivénhedt alfahímet? He?! Ezt a szart nem adod be nekem az fix.
    - Ne rinyálj már Pepe, a kurva anyádat! Az erősebb kutya baszik, vagy nem? Annak a DNS-e öröklődik tovább, nem a te satnya gyommagod!
    - Áhá! Szóval erről fúj a szél. Majd engem is szépen hasba akasztasz azzal a bazi nagy bökővel, ha az utadba állok.
    - Nem, Pepe! Nem hasba foglak akasztani! Ordított vérben forgó szemekkel Kapa és már emelte is a kés hegyét alulról fölfelé.
    Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a film mély nyomot nem hagyott bennünk, de legalább az a tény vigasztalhatott minket, hogy a Mester ezúttal valóban nem állt fel a végén Ja, meg hibádzott egy frankó 3D nyálszóró is a Dolby Surround mellől.

hirdetés