Jávorpé: Felfedezés

JP egyszer felfedezte Amerikát. Hamar visszafordult, annyira ismerősnek hatott a táj.
Mint a Balaton északi partja, 1981-ben, fogalmazta meg. Rengeteg lángossütő, olvadtfagyi-árus, kínai strandpapucs.
Amerikát az indiánok lakták, és kezdett elegük lenni az olajszagból.
Az olajszagról a lángossütők tehettek, akik olajban sütötték a lángost. A lángos frissen sült tésztaétel, olyan, mint a lepény, és akkor gazdaságos, ha mesterségesen alacsonyan tartják előállítása költségeit. A lángossütők ezért ritkán öntik ki a használt olajat. Ilyenre a legidősebb indián törzsfőnök sem emlékezett, pedig igen sok lángost eladtak már Amerikában, amióta élt.
A használt olajnak kellemetlen a szaga. És elszánt: befurakszik a bőr alá, és akkor aztán lehet mosakodni. Nehezen szabadul az ember a kellemetlen érzéstől.
Az indiánok különféle módokon mutatták ki, hogy mennyire elegük van a lángossütőkből. Volt például olyan indián, aki haragosan ráncolta a szemöldökét. Megint más kiköpött minden lángossütő előtt. És olyanok is akadtak, akik megskalpolták a lángossütőket.
A skalpolás gonosz ki művelet: egy kés segítségével lehántják a lángossütők hajas fejbőrét. Ezt büntetésnek szánják, és lehet is benne valami. Onnantól kezdve kifejezetten égető érzés a lángossütés.
A skalpolás iránt némely indián is ellenszenvvel viseltetett. Nem tesz jót az indiánok reputációjának, úgy vélték.
JP a Balaton északi partjában a naplementéket szerette, és a lengyel söröket, és azt a vodkát, amelyiknek az üvegében fűszálak úszkáltak. A lángosért nem volt oda. És a szénsavas üdítőitalokért sem. Sem a sörhöz, sem a fűszál ízű vodkához nem illettek.