hirdetés

belgabasa: F.GY. MÁGIA

F.GY. MÁGIA

Kettőezerhat szeptember egy,
A hajnali órán halálos kegy:
Gyerekünk lesz! üvölt két vonal,
A rádió felsír…elvesztett fonal.

Egyszerre tudtam hogy apa vagyok,
És hogy a költőink között a legnagyobb,
Elment örökre, mert lemerült benne
Az a „kettővel több elem”, ami működtette.

Az ember a fiának oly életet akar,
Hiába Recsk, pofonok, s zavar,
Mint mi néki életben adatott,
Mert embernek tanult, és az maradhatott.

Tested most por, de galamb-szellemed itt van,
S ha pokolbéli víg napjaidban,
Lóvá tetted is a világi ördögöt,
S a lelked mégis szabadon röpködött,
Most megpihent kicsit az otthonunk fölött.

Sírtunk, s nevettünk azon az éjszakán,
S az élet e két sűrű végfokán
Az új kis jövevény és a nagyszerű halott,
Most egyszerű körré változott.

Testek és lelkek orgiája,
Vágyak és törések kusza kavalkádja,
Hajnali részegség és alkonyi béke,
Betüremkedések időbe, térbe:

Hihetetlenné tették azt a napot,
Csodálom, hogy végül elmúlhatott.
S nem maradt más, mint kisded és halott.



Később a város szmogvirágai közt,
Tested liget-nekropoliszba költözött.
S míg Ötvenhat ünnepe lett az új botránykő
Addig ünnepet varázsolt a halott költő.

Irodalmi ünnep volt ott a fák között,
Egy rögtönzött fesztivál, mi odaköltözött,
Hol a politikusaink is embert játszottak,
Igen ott megtörtént mindez, a fák alatt.

Hogy lehet, hogy meg nem alkuvó személyed,
Azon a gyásznapon ily csodát teremthetett?
Abban az órában mindaz megvalósulhatott,
Amiről később ember csak ábrándozott?

A költő hal meg legelébb, aztán a kultúra?
Hiszen ezt írtad súlyos testámentumodba…
Lehet, hogy kisfiunk majd nem mosolyog?
S hogy győzzenek a Nulla Károlyok!?

Ha lehetne kívánni valami nagyot,
Ami más temetőkben már megvalósulhatott,
Sírhelyed legyen a tiszta alapja
Annak mit úgy hívunk: Költészet Napja.

Csak azért, mert azt a csoda napot,
Amit ama rögtönzött fesztivál nekem adott,
Fiamnak is úgy megmutatnám egy tavaszon:
Lásd így mulat az élet a romokon!

hirdetés