hirdetés

Bonapart: Fogvatartott gondolat

A karom széttárom
A kék, atlaszos felhőkön át
A tiszta, szűzies eget csodálom.
A fejemben bolondos, vad gondolat
Táptalajt találva felröppent
S leszállt.
És én idegenek közt egyetlen
Ki álmodni mer a homogén
Szürke tömegben, álmodok, mégis merészen
Nem véletlen
Továbbra is kék eget fürkészem
A karom széttárom
És repülök
Zord tájakat látok
Magányukban zordak,
De nekem mind szépek
A fák hol feltűnnek,
Hol pedig eltűnnek
Helyettük tavak, források,
Ligetek, vadregényes tisztások
Még mindig az ég végtelenjében szállok
A párnás, gyapjú felhőkhöz nyúlok
Kezemben felhők rögtön eltűnnek
Mint a valóság,
És a tiszta, szárnyaszegett igazság
Repülnék tovább, amíg csak tudok
De az emberi akarat
A tömeg által megbilincselve
Földemre vissza, visszahajt.
Muszáj. Reményvesztetten ellenkezve
A karom széttárom
És kék, atlaszos felhőkön át
Zuhanok
Mint árva, börtönből szabadult
Meg nem értett, idegen gondolat.

hirdetés