Stiller Kriszta: Gloria mundi

Felhők közt kéne, nem gyalog.
Elméd most kicsit tompa tán:
Szédült szárnyatlan angyalok
szikrázva futnak fémpatán.

Részegen isten sem latol:
Fiad - ha volt - csak ennyit ér?
Melletted megint két lator.
A lányod kurva, s enni kér.

Én csak a trónod verdesem.
Dáma vagy dráma? Egysoros.
Hiába pokol, ferde szem:
Megosztott hited nem szoroz.

Belőled készült jokerem.
Sötét vagy. Mégis fényt nyelek.
Uram -bár csalsz a pókeren-
Te szívsz majd. Úgyis én nyerek.