hirdetés

goldmund: Harry útja /1. rész/

Alkohol, kifordult agy, kifordult gondolatok, a fájdalmak ellen töménytelen mennyiségű morfin.

Harry minden este elindult otthonról, betért a Crackpots Bar-al szemközti itallerakatba és jóféle bort vételezett. Igaz, sosem tudta teljesen kiinni az üveget: mielőtt a végére ért volna, már azt sem tudta hol van -ugyanis alig evett valamit: túlságosan is földhözragadt és hétköznapi dolognak tartotta az étkezés szertartását, ami csak a testet élteti és nem a szellemet (inkább az utóbbit "etette" nagy odaadással, amire majdnem rá is ment az egészsége, élete).

Miután megvette a bort és némi Mustang cigarettát, egy félreeső bokorban elrejtette az üveget és betért a bárba.

Pontban 20.00-kor.

Mint mindig, egy hasonlóan elvont személy ült a pultnál, iszonyatosan deformált fejjel -meglehet, hogy csak Harry látta ilyen deformáltnak (sosem volt tiszta és ettől néha torz arcokat vélt látni)-, viszont hatalmas elmével és várta borissza, hasonlóan elvont, a be/széttépett agyú Harryt. Szóval ez az elme, Herman, már három diplomával rendelkezett a fizika tudományát illetően -még tankönyvet is írt, amelyből ma a nemzetvédelmi egyetemen tanítanak. Na ők, így ketten, szép páros voltak a pultnál: a fizikus agytröszt Herman és a filozófus Harry.

Fergeteges vitákat bonyolítottak le éjszakába nyúlóan -a pultos hölgyemények mindig csak tátott szájjal figyelték, hogy miről is beszélnek, majd figyelmeztették őket a záróráról, hiszen ők maguk észre sem vették, hogy milyen gyorsan rohan az idő, annyira elmerültek, vitáztak egymással.

Miután a filozófus és Herman befejezték agymenésük közzétételét, Harry elindult az estébe … csak úgy, egymagában, a bor és Mustang cigije társaságában, valamint milliárd gondolataival, melyekkel mindig keresete valamire a megoldást - igaz, ő sem tudta mire.

Aztán valahogyan mindig hazaért - ő maga sem emlékezett rá soha, hogy hogyan, de hazaért. És mindig felébredt.

Ébredés után a városi könyvtárba vezetett útja, ahol leült egy eldugott kis sarokban és a 100-as szakjelzetű, filozófia témájú könyveket bújta s közben bőszen jegyzetelt -néha a keze nem tudta követni gondolatait, amelyek iszonyatos, mérhetetlen sebességgel, és mennyiségben ébredtek.



Miután valahogy feleszmélt, már vagy négy-öt óra is eltelhetett: fogta magát, kiválasztott egy-két könyvet, kölcsönzött, majd hazaindult. Még hazafelé, az út közepén sétálva is csak a könyvet olvasta -volt hogy majdnem el is ütötték (na nem mintha ez aggasztotta volna, annyira elfeledkezett a külvilágról).

Hazaérvén elővette rozzant táskájából rongyos-összefirkált jegyzeteit és folytatta tovább gondolatainak leírását. Ebéd,vacsora vagy bármi efféle táplálkozással kapcsolatos dolgot nem folytatott Harry, csak nagy ritkán: mikor elérkezett az este és menni kellett a fizikus úrral találkozni, csak akkor evett néhány falatot, hogy valahogy kibírja az éjszakát rosszullét és eszméletvesztés nélkül.

Itallerakat

Mustang

Bor

Törzshely

Vita

Homály fedte hazaérkezés

Reggel könyvtár

Azon a reggelen az olvasószolgálatos hölgy a kölcsönzéskor megjegyezte:

- Örülök, hogy ennyire érdeklik ezek a dolgok és hogy vannak ilyen emberek, akik efféle könyveket olvasnak. Viszont igazán megborotválkozhatna már és különben is, nagyon lefogyott az utóbbi hetekben. Jól érzi magát?

Harryt mintha legszebb álmából ébresztették volna fel, úgy megsértette fülét ez a "földönjáró", valósághang a gondolatait. Szemeit -melyeknek fehérjét vérerek borították be teljesen- a hölgyre szegezte és -ha nem is mérges, de- megvető, kimondatlan, ennek ellenére egyértelmű gondolatokkal tűzdelt elköszönő/lenéző pillantással búcsúzott a hölgytől.

Mérges lett: hogyan merészeli valaki is megszólítani őt, akinek nincs egyetlen tiszta pillanata sem, aki vagy le van ittasodva és a fájdalomtól, morfintól kábultan lézeng, vagy pedig gondolataiba van merülve: ugyanis e két állapot között ingázott minden nap.

hirdetés