: Haza (József Attila: Mama)

HAZA

Már sok éve csak a hazára
gondolok mindig, meg-megszállva.
Nyikorgó rogyással beljében,
megy az EU-ba, menne szegényen.

Én még öszinte ember vagyok,
ordítok meg, toporzékolok
Hagyják a hazugságot másra
ne ítéld népedet halásra

Csak megy és recseg-ropog bénán,
Átnéz rajtam, nem figyel énrám
s a blődlik keményen, suhogva
keringnek, szállnak az agyamba.

Nyafognék, de talán nincs késő,
most látom, csak érdekből élő -
pártjai közt érzem a bundát
népem nem így érdemli sorsát

2006. október 3. 06:20