hirdetés

Terda: Hídavatás - botló másodperc

- Jobboldali vagyok, szia a lány megütközött a hirtelen megszólításon, magához se tért még abból, hogy a hozzászólóhang miatt egy fontos hívást kapcsolt le mobilján. Tekintetével küszködött, ne áruljon el az se semmit, míg ő se tudja, hogy erre, hogy kéne, kell, reagál.
A srác üde arccal nyújtotta kezét, mosolyán egy arcizom se rezdült.
Addig fajult a dolog, hogy már csak így lehet ismerkedni, csak így áll szóba az egyik ember a másikkal? Vagy ez egy különösen elvakult darab? És ha azok ott hátul, az a csoport, az ő baráti köre, és csak fogadás az egész? a lány evődött magában, csak lapozta a gondolatokat, ideje nem sok volt, hogy a feltűnés határait csak belülről súrolja. - Áh, hagyjuk a fenébe! Erre, hogy a halálba lehet reagálni? Ezt tartja magáról a legfontosabbnak, akkor én is válaszoljak azzal? De akkor én beskatulyáztam máris az elvakultak közé, pedig lehet, tévedek. Ez is hülyeség, nem feltétlen elvakult, mert ezt tartja magáról a legfontosabbnak.
Most én is mondjam, milyen oldali vagyok? Az meg abszurd. Nem csak kétféle típusú ember van, pontosabban sokféle kétféle típusú ember van kínlódott tovább.
De legalább őszinte - és a hirtelen gondolatnál jött mosolyt boldogan engedte ki arcára, legalább már azzal is válaszol -, de ha fogadás? Akkor egy barom. Mobilja újra megcsörrent áldja az ég -, most különösebb problémát fordított a kikapcsolására. Válaszoljak úgy, mintha a nevét mondta volna. Akkor megint belőle csinálok hülyét, mert azt hiszem, ezt minősíti nevének. És ha így van? Na jó, azok nem mosolyognak így üdén érezte, ahogy tüdeje ritmust téveszt, most már tényleg válaszolnia kellett volna, az idő múlik, és a telefont lekapcsolta. Nem, ez a csengőhangom nem minősülhet szélső jobbosok himnuszának, ez nem olyan, nem ezért szólíthatott meg.
De mi a francért léphetett ide? és már nyújtotta válaszul a kezét Kéznyújtásra nem reagálni, arra talán képes se vagyok, úgy hogy legalább ez is kipipálva. Visszatért előbbi gondolat menetéhez. Ma rajta átlagos öltözék volt, és soha nem mondták neki, hogy valami magyar történelmi nagyságra hasonlít első ránézésre erre a felvetésre gondolatban arcon csapta magát. - Ez egy óriási elefánt lesz, nem már az... A jó élet egy életem, egy halálom, ösztöneim kezébe ajánlom. Levegőt vett, fékezve fellármázott szívét.
- Örvendek, én a baloldalról mosolygott legalább olyan üdén a lány, de arcán hagyta a meglepődést, a fiú viszonozta. Majd felemelte kéznyújtás miatt a lány karja alól kieső napilapot, és fojtatta a megszólítást.

hirdetés