hirdetés

ww95: Intermezzo

1944 december 26.-án, az ostromolt Budapesten három, meglehetősen lerongyolódott alak bujkált a szétlőtt,lebombázott házak romjai között. A Szovjet 46.hadsereg ekkorra befejezte a város körülzárását, a bekerített német és magyar katonai erők sorsa megpecsételődött. A három férfi közül a legidősebb, aki szakadt egyenruhája alapján a magyar hadsereg szakaszvezetője volt és dezertálásáig huszonnyolc hónapot töltött szolgálatban,ezt már hetekkel a bekerítés előtt tudta. Pontosabban a magyar haderő vereségét már 43 januárjában megtapasztalta,mivel azon kevesek egyike volt,aki az elégtelenül felszerelt 2. hadsereg katonájaként vissza tudott vonulni az urivi hídfőből. Az öngyilkosságnak számító Budapest „erőd” létrehozása azonban még ezt a sokat tapasztalt katonát is meglepetésként érte. Alakulata maradékának elhagyását követően, a nagyvárosban akarta átvészelni a kiugrás utánra remélt békekötésig hátralévő időt. Ebben az elgondolásában súlyosan csalatkoznia kellett. A háború végső tébolyába érkezett,racionális megfontolásokkal a német és magyar-nyilas erők már egyáltalán nem foglalkoztak. A Budapest „erőd” kialakítása előre vetítette Magyarország végleges és a lehető legnagyobb veszteségekkel járó vereségét.
A körülzárt fővárosban az államigazgatás széthullott,szervezettséget a német és magyar katonai erőkön kívül csak a nyilasok egységei mutattak. A töretlen kommunista és orosz ellenesség dacára
ezen csoportok nem jeleskedtek a város védelmében. Tevékenységük szinte kizárólag a polgári lakosság zaklatásában,a zsidóság és a szórványosan felbukkanó ellenállók legyilkolásában nyilvánult meg. Mai szemmel visszatekintve szinte felfoghatatlan,milyen meggondolások vezethették a városban rekedt fekete ruhás egységek vezetőit,illetve az egységek tagjait. Az ostrom előrehaladtával a még megmaradt irányítás is széthullott, a vezetés egyre alacsonyabb beosztású egyének kezébe került...

hirdetés