hirdetés

ww95: Intermezzo

...Ez a pokolba illő helyzet néhány embernek különleges szabadságot adott. Ez a szabadság kábítószerként hatott az arra fogékony ember elméjére. Hatása alatt az egyébként szürke átlagember kontrolálhatatlan gyilkossá vált, elvesztve a távlatos gondolkodás morzsáit is. Ez a szabadság a tejhatalom szédítő ereje volt. Megszűnt a társadalom, minden korlátozó és ha kell elnyomó erejével együtt, az egyénnek nem nyújtott sorvezetőt ami alapján az kordában tarthatta volna a lelke mélyén szunnyadó alantas, állatias erőket. A történelem groteszk vigyorral az arcán ruházott fől gondos családapákat, szerető nagybácsikat,fanatikus antiszemitákat és fasisztákat,köztörvényes bűnözőket a hatalom mételyével. Legtöbbjük össze is roppant ennek a felelőségnek a súlya alatt és minden szempontból elégtelenre vizsgázott az emberség nevű, sehol nem oktatott tantárgyból.
Ebben a véres,történelmi inkubátorban botorkált a fentebb említett három alak. Egy katona, sáros,koszos zöld egyenruhában,egy fekete ruhát viselő volt hungarista,akit társai gyávasággal vádoltak mert nem lőtt a Dunába egy hetven év körüli öregasszonyt, így őt kívánták a helyére állítani és egy civil ruhás fiatal fiú,akinek mellkasáról nemrég tépte le a sárga csillagot a katona,mert így nem keltett felesleges feltűnést bujkálásuk közben.
A kis csoport vezetője a katona volt,bár ezt nem tárgyalták meg egymás között. De kora és harci tapasztalatai alapján ő volt a legalkalmasabb és a másik kettő ezt hallgatólagosan el is fogadta.
A kemény orosz tüzérségi előkészítés elcsendesedett,az ezt követő támadás bármelyik pillanatban bekövetkezhetett. A katona szerint jelenlegi helyüket tanácsosnak látszott elkerülni. Eközben azonban vigyázniuk kellett,hogy ne fussanak se katonai se nyilas alakulatba...

hirdetés